A címben szereplő egyszerű kérdést a méltán elfeledett Pain nevű popzenész tette fel a kilencvenes években. A válaszon azóta is gondolkodom. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nevezzük trilógiának? Gergye Krisztián koreográfus az Adaptáció trikolór és az Opera Amorale után színdarabhoz nyúlt, hogy megmutassa: milyen baromi rosszul érezzük magunkat. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A melegvizet nem kell feltalálni, avagy minden remek ötlet közkincs: az egy évvel ezelőtti Ganymed Goes Europe nyomán készült Textúra 2014 című produkció a Szépművészetiben előre vetíti sorozat-jellegét. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hét éve annak, hogy Schilling Árpád a magyar színházművészet zászlóshajójának számító független társulat üzemeltetése helyett a színház intézményességének és társadalmi hatásának kritikai vizsgálata felé fordult. Tovább a cikkhez
Mindenkinek megvan a maga harca. Az A. E. Bizottságnak ott volt Aczél György és a kései Kádár-korszak levegőtlensége, Gergyének és a ma független művészeinek pedig a lassan már aczélgyörgyi szemüvegen át látó mai kultúrpolitika hivatalnokai. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mérsékelten érdekes események, szerény közepes szcenikai eszközök, kiindulásukba fulladó alakítások: a társulat terve szerint saját álmaikból tűzdelt színházi játékban az álmok ülepedtek meg legkevésbé. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez