Szeretjük azt hinni, hogy akinek nem alakult jól az élete, az maga felelős a kudarcért. Miért nem tanult rendesen és/vagy dolgozott serényebben, miért hozott rendre rossz döntéseket, miért követte el mindig ugyanazokat a hibákat, miért kereste magának a bajt, minek ment oda. Tovább a cikkhez
A Bohócok a Láthatáron Csoport Én Prométheuszra gondoltam című részvételi slamszínházi előadáshoz egy belvárosi középiskola tantermében volt szerencsém. PROICS LILLA (RÉSZVÉTELI) KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A hozzávalók adottak: gazdasági okokból kivándorló fiatal értelmiség mint kortünet, erre a jelenségre reflektáló slammerek és az elmúlt évszázadok magyar verseiből válogatott anyagot prezentáló színészek. Tovább a cikkhez
A slamvita és slammozgalom néhány alapvető félreértéséről szeretnék írni. Eléggé kritikus leszek, de nem azért, mert bántani akarom a műfajt, hanem mert a slam kibírja. KEMÉNY LILI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Barátaim elhívtak egy közeli rokonuk szalagavató ünnepségére, vidékre, ahol a kisváros parkjának színpadán a fiatalok műsorral készültek. A műsor után engem vizslatott mindenki, hogy én vagyok a kritikus, ez a munkám, mondjam meg, úgy szakmailag ez milyen produkció? Tovább a cikkhez
A Scallabouche Társulat korábbi előadásának átdolgozott változata a színlapon azt ígéri, hogy tabukkal fog viccelni, bemutatja az egyszerre “ismerős és idegen, vonzó és taszító” Magyarországot, felvázolja jövőképünket és tükröt tart elénk. Nem semmi. Tovább a cikkhez