Itt aztán semmi manipuláció, semmi kuratórium: a Mészáros Márton újságíró által alapított, pénzzel nem járó művészeti díjat minden évben a közönség szavazatai alapján ítélik oda. Tovább a cikkhez
Tizenkét órányi nonstop imprózás, nyilvános próbák, kulisszajárás, beszélgetések, előadások és tapsrend-turmix, amelyben Kulka Jánost újra a színpadon láthatta a közönség: ez volt az idei Színházak Éjszakájának néhány elkapott pillanata. KÓNYA RITA VERONIKA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Két népszerű mű ritkán hallható változatát játszotta az Óbudai Danubia Zenekar Mese című hangversenyén a Zeneakadémián. Megnyerő a kreativitás, melynek a fiatalos zenekar koncertről koncertre tanúbizonyságát adja. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bár a többség a színházból és a tévéképernyőről ismeri, a díjakat mostanában filmes alakításaival halmozza. Tovább a cikkhez
Persze, hogy vállalás, persze, hogy brutális – de alapvetően mégiscsak egy színházi előadás ez, a Faust, Schilling Árpád rendezésében, a Katonában, két estén. Állít, kérdez és gondolkodtat – és alaposan megdolgoztatja azt a nézőt is, aki mindent bedob, hogy vele menjen. Kaland. Tovább a cikkhez
Ritkán készül magyar filmmusical, de azt a keveset megéri kivárni. A Made in Hungaria után a Swing is röhögtető vígjáték és profi zenésfilm egy személyben. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Katona bemutatta Joël Pommerat A két Korea újraegyesítése című darabját, és ad hozzá egy térképet, amelyen Magyarország a két Korea közt helyezkedik el. Pécstől kicsit délnyugatra ott van mindjárt Szöul. Ennyit Koreáról, mindkettőről. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Gothár Péter Megáll az idő című filmjében a főszereplő Köves Dinit már gimnazistaként játszotta. Közel húsz évig a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze volt, egy évig igazgatta is az intézményt, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött. Most az Örkényben játszik. Tovább a cikkhez
Átlátszó, mint az ablaküveg: Peter Shaffer Amadeus című darabja nem filozofikus értelmezést, világrengető rendezői koncepciót kíván, hanem jó színészeket. De azt nagyon. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Van abban valami jó, ha az ember annyira öreg, hogy már sok-sok Godot-ra várvát látott, ezért esze ágában sincs megmagyarázni, mit is jelent ez a rettenetesen bonyolult, enigmatikus darab, már nem akarja fölmondani az idevágó Beckett-szakirodalmat – beéri azzal, amit lát: egyszerű. Tovább a cikkhez
