Besétál a kifutóra a fekete himlő. Papírhalmokba öltözött, hivatali angyalok személyit kérnek, a földönkívüli tolmácsot. Ez (is) a Soharóza. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A POPera a salzburgi zseni művészetét kortársiasítja, és könnyű szívvel szennyezi be a hangjegyeit. Szabad ilyet? Van rá szükség? Egy fiktív operarajongó aggályai, aki egyaránt szól az irónia ellen beoltott és oltásellenes olvasókhoz. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Jó estét nyár, jó estét szerelem esetében erősen félrevisz a romantikus dráma műfaji megjelölés. Fejes Endre történetében eleve nincs túl sok romantika, a Budapesti Nyári Fesztivál előadásából pedig a dráma hiányzik. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mohácsi János lényegében mindent rábízott színészeire, s jól tette. Érett, minuciózusan kidolgozott színészi játék élteti a jó tempójú, pörgős előadást. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha egyetlen aktuálpolitikai utalást sem hallanánk A falu rosszában, akkor se tudnánk elvonatkoztatni közben jelenünk magyar valóságától. A szegénység, a szűklátókörűség és az előítéletek könnyen teszik tönkre becsületes emberek sorsát. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az előadás játéktere szcenikai műremek. A komplex, organikus látvány nyújtotta élmény, a szokatlan díszlet eleven, mozgékony színessége és gondolatisága részben kárpótolja a közönséget az egyéb erényekben szerény bemutatóért. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bonyolult, de szerető családi háttér, kamaszkor, másság és azonosság, a társadalomba való beilleszkedés: A dzsungel könyve musical a felnőtté válás igaz története, az egri Harlekin Bábszínház budapesti vendégjátékában is. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ütem- és helyzetgyakorlatozásnak, a színészi játékfegyelem próbájának igazán remek, azonban előadásként már jóval nehezebben értelmezhető a Zilahy híres regénye-és-filmje nyomán készült szabadtéri produkció. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Vélhetnénk, nem nyáresti szabadtérre való e kórterem-dráma. De a lemondó félelem, a halálos betegség lidérclete helyett mintha a szentivánéji tündérvízió életigenlése, koboldvilága költözött volna a fáktól, bokroktól körülölelt színpadra. Városmajori álom. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A városmajori Szabadtéri Színpadon bemutatott Piszkos Frednek nincs több köze Rejtő Jenő világához, mint az eddig elkészült bármelyik magyar Rejtő-adaptációnak. Ez még akkor is így van, ha az abszurd szerepekre kivételesen sikerült alkalmas színészeket találni. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
