Balkán szindróma: egymást nem ismerő, nem megértő, egymással szolidaritást nem vállaló népek összezárva. Mindenki a rájuk nem kíváncsi Nyugatra vágyik, de Kelet, a kommunista múlt visszahúz. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Annyi lehetséges elnevezés jut az ember eszébe, hogy talán a legjobb, ha meg sem próbálkozik a szűk skatulyába gyömöszöléssel: Nagy Fruzsina és Halas Dóra legújabb közös vállalása jól bevált recept szerint készült keserédes nosztalgiashow az elmúlt másfél évünkről. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ha meglátod a vasvillát a szomszéd élettelen kutyájába döfve és felordítasz, lesz, aki téged tart az eb gyilkosának. No, akkor pánikolsz be igazán. Főképp, ha tizenöt éves vagy és autista. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Keresztes Tamás első rendezése bulvárszínház, de a szó lehető legjobb értelmében: profi, kreatív, vicces, nem okoz csalódást annak sem, aki Rejtő Jenőt szereti. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Besétál a kifutóra a fekete himlő. Papírhalmokba öltözött, hivatali angyalok személyit kérnek, a földönkívüli tolmácsot. Ez (is) a Soharóza. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A POPera a salzburgi zseni művészetét kortársiasítja, és könnyű szívvel szennyezi be a hangjegyeit. Szabad ilyet? Van rá szükség? Egy fiktív operarajongó aggályai, aki egyaránt szól az irónia ellen beoltott és oltásellenes olvasókhoz. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Jó estét nyár, jó estét szerelem esetében erősen félrevisz a romantikus dráma műfaji megjelölés. Fejes Endre történetében eleve nincs túl sok romantika, a Budapesti Nyári Fesztivál előadásából pedig a dráma hiányzik. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mohácsi János lényegében mindent rábízott színészeire, s jól tette. Érett, minuciózusan kidolgozott színészi játék élteti a jó tempójú, pörgős előadást. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha egyetlen aktuálpolitikai utalást sem hallanánk A falu rosszában, akkor se tudnánk elvonatkoztatni közben jelenünk magyar valóságától. A szegénység, a szűklátókörűség és az előítéletek könnyen teszik tönkre becsületes emberek sorsát. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az előadás játéktere szcenikai műremek. A komplex, organikus látvány nyújtotta élmény, a szokatlan díszlet eleven, mozgékony színessége és gondolatisága részben kárpótolja a közönséget az egyéb erényekben szerény bemutatóért. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
