Ilyet még úgysem csináltunk, de sebaj, mert még ők sem. Jogunkban áll bizonytalannak lenni, de azért van néhány dolog, amiben egészen biztosak vagyunk. CSÁKI JUDIT ÉS JÁSZAY TAMÁS NÉGYKEZESE. Tovább a cikkhez
A 25. THEALTER utolsó három napjában sem hagy alá a pörgés, premier és tréningbemutatók mellett olyan előadásokat tartogat a zárás, amelyek joggal válnak azonnal közönségkedvencekké, a fesztivál következő kiadásáig kitartó színházi élményeket és energiát adva. KOVÁCS BEA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Harminc-harmincöt esztendeje a magyar színház gyakran interpretált olyan drámaszövegeket, amelyekből „a sorok közül” kellett kihallani a jelentést. Manapság számos előadás az aktuális valóság unalomig ismételt szövegeivel, nyelvhasználatával él – és jó, ha van mögötte valami. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nagyjából hatvan éve evidens – vagyis színházi közhely –, hogy Csehov minden időben kortárs szerző. Azóta minden nemzedék rácsodálkozik erre, ebből szoktak jó előadások születni. A k2 Színházon a rácsodálkozás sora. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
"Figyelmeztetjük nézőinket, hogy semmi közünk a színre kerülő előadáshoz” – írja a Züfec színlapja. Jól van, persze, nekem sincs. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
2010-ben a Kaposvári Egyetem hallgatóiként hozták létre a k2 Színházat, mely ősztől állandó társulatként működik majd. Tavaly a Független Előadó-művészeti Szövetség Pályakezdő díját kapta a társulat. Tovább a cikkhez
A tanítványok meghívták a mestert, Jeles Andrást, aki jött, látott, látni tanított, és szárnyalni engedte meghívói fantáziáját. Répa, retek, mogyoró – nem az r hang leckéje, hanem a „változatok – mire is…?” szabadiskolája a vizsgaelőadás. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez