Az eredeti burleszkfilm műfaji egyszerűségéből egyenesen következik a „modern burleszknek” nevezett előadás egyszerűsége. És ez tényleg egyszerű örömökhöz vezet. Az egyszerűség elfogadásának öröméhez. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A háború gyilkos természete nem változott az évszázadok alatt, de a média manipulatív szerepe és az ezzel kapcsolatban kialakult fogyasztói szokások sokszor érzéketlenné teszik a nézőt a távoli borzalmak iránt. Blaskó Borbála rendezése ezt a tűrhetetlen állapotot igyekszik felszámolni bennünk. Tovább a cikkhez
Különc vállalkozás A város emlékezete. Témája az ember által formált tér és a tér formálta ember, Budapest, de főleg Rijeka városa, kikötője, többnemzetiségű lakossága és az emigráció. KOLLÁR ZSUZSANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mindig azon nyavalygunk, hogy a magyar színház nem elég tökös és bevállalós, tessék, most mindenki megkapja a magáét: Urbán András első budapesti rendezése a kis magyar valóság elviselhetetlen tükörképével szembesít. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ki gondolná, hogy egy francia újkatolikus szerző száz évvel ezelőtt írt drámája ilyen élesen képes reagálni mai életünk legalapvetőbb erkölcsi kérdéseire? NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A másodszor megrendezett fesztivál sokat fejlődött tavaly óta. A programban tehetséges, érdekes alkotókat mutat be, és fontos társadalmi szerepet vállal. SZEMERÉDI FANNI BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Ki ne ismerné a gyermekkor iránti nosztalgiát? Néha visszamennénk a régmúlt időkbe, amikor még könnyű és gondtalan volt minden, vagy legalábbis annak tűnt, iskolába és osztálykirándulásokra jártunk, anyukánk sonkás szendvicsével a táskánkban, vagy csak álmodozva flamingókat kergettünk... Tovább a cikkhez
Hányféleképpen lehet félni? Hogyan telik meg, szinte észre észrevétlen, a hétköznapi élet minden szegmense rettegéssel, hogyan determinál minden cselekvést az ínség? Miként alakul át a normális emberi létmód reményvesztett, állati szűköléssé? DARIDA VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tegnap annyi süteményt ettem, hogy ma hiába próbáltam bemenni a munkahelyemre. A fejem és a vállam még épp befért az ajtón, de a seggem kint maradt, úgyhogy kértem a kint ácsorgó kollégáimat, hogy nekifutásból lökjenek meg, ők neki is futottak, de a lökéstől kiszakadt az ajtókeret. Tovább a cikkhez
„Nem tudom, milyen a jó báb, de azt tudom, hogy Németh Ilona jó bábokat készít.” – mondta Zalán Tibor a Műcsarnokban nyár végén megrendezett Bábképzetek című kiállítás megnyitóján. A kiállítás alkalmat adott arra, hogy beszélgessünk a bábokról, színházról. Mindarról, ami Németh Ilona élete. Tovább a cikkhez
