„Örökös rejtvény maradok magam és mások számára” – mondta II. Lajos bajor király, s szinte ezt igazolandó, elkészült egy ismeretterjesztői erényekkel és filantróp reményekkel teli álomjáték a mesekastélyokat építtető, s országát romba döntő uralkodóról. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az eredeti burleszkfilm műfaji egyszerűségéből egyenesen következik a „modern burleszknek” nevezett előadás egyszerűsége. És ez tényleg egyszerű örömökhöz vezet. Az egyszerűség elfogadásának öröméhez. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A háború gyilkos természete nem változott az évszázadok alatt, de a média manipulatív szerepe és az ezzel kapcsolatban kialakult fogyasztói szokások sokszor érzéketlenné teszik a nézőt a távoli borzalmak iránt. Blaskó Borbála rendezése ezt a tűrhetetlen állapotot igyekszik felszámolni bennünk. Tovább a cikkhez
Ki gondolná, hogy egy francia újkatolikus szerző száz évvel ezelőtt írt drámája ilyen élesen képes reagálni mai életünk legalapvetőbb erkölcsi kérdéseire? NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ki ne ismerné a gyermekkor iránti nosztalgiát? Néha visszamennénk a régmúlt időkbe, amikor még könnyű és gondtalan volt minden, vagy legalábbis annak tűnt, iskolába és osztálykirándulásokra jártunk, anyukánk sonkás szendvicsével a táskánkban, vagy csak álmodozva flamingókat kergettünk... Tovább a cikkhez
Ez a cím tartozhatna egy szociofotóhoz is, de nem, ez most szikár és tárgyilagos összefoglalása annak, hogy mi vár a kalandvágyó nézőre, aki a Stúdió K Színház szuperprodukciójának megtekintésére vállalkozik. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mi közünk lehet a 21. században a Nórához (eredeti címén a Babaházhoz), Ibsen talán legdidaktikusabb drámájához? Mennyiben érint minket, miről szól ma? Mi az oka annak, hogy Budapesten egyszerre három előadása is látható? Megtudhatunk ezekből bármit is társadalmunk aktuális állapotáról? Tovább a cikkhez
A Stúdió K előadása egy kerítés mögött játszódik. Mi ülünk a kerítésen kívül, és végignézzük, hogy szerencsétlenkednek odabent a magyarok. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Harminc-harmincöt esztendeje a magyar színház gyakran interpretált olyan drámaszövegeket, amelyekből „a sorok közül” kellett kihallani a jelentést. Manapság számos előadás az aktuális valóság unalomig ismételt szövegeivel, nyelvhasználatával él – és jó, ha van mögötte valami. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Október 11-én került sor a premierre, január 11-én már Kafka-adaptációjának új változatát mutatta be a Ráday utcai színház. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy a társulat észlelte a hibákat, kigyomlálta őket, és kész. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
