Lehetséges-e olyan alkotói szándék, amely egy antik drámaszöveget távoli, idegen objektumként akar láttatni a ma nézőjével? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem minden az, aminek látszik – irgalmatlan nagy közhely, tudom, de végül is megbocsátható, ha arra gondolunk, hogy az európai drámatörténet jó része ennek a klisének szétszálazására, folytonos újragondolására épül. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kétarcú Euripidész tragédiája, s kétarcú Horváth Csaba előadása is, csak éppen másként. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A zene mellett nem maradhatnak ki a CAFe programjából a színházi előadások és irodalmi estek sem. A Müpába Daniele Finzi Pasca személyes ihletésű monodrámája, az Icaro kétszer is színpadra kerül, a Trafóba a horvát koreográfus, Ivana Müller In Common című darabjával érkezik. Tovább a cikkhez
A budapesti, majd szegedi évek után idén Debrecenben rendezték meg az Alternatív Színházi Szemlét. Olyan korszakváltó nyitánynak lehettünk tanúi, amelyet minden eddiginél erősebben meghatározott az öndefiniálás kényszere. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
