A szerző ihlettelensége, frusztrációi, kiselejtezett gondolatai és alkotói válsága Shakespeare-től Pirandellóig sok színpadi jelenet és darab témáját adták már, ám egyik szerző sem volt annyira bevállalós, hogy előcsalogassa a gondolataiból az Agyf**sz névre hallgató allegorikus fickót. Tovább a cikkhez
Vendégjátékot, a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházának Addikt című előadását láttuk a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Meglepő, hogy Horváth Csaba egy nálunk igen ritkán játszott darabhoz nyúlt, valamint csak módjával, illetve kevésbé látványosan használja a máskor oly hatásos és eddigi munkáit stilárisan meghatározó mozgásszínházi eszközeit. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Március közepén Pécsett minikonferenciát tartottak Székely Csaba Bányavidék-trilógiájának apropóján. Tovább a cikkhez
Nyilvános az idei POSZT versenyprogramja. A 14. Pécsi Országos Színházi Találkozó két válogatója, Császár Angela színművész és Sándor L. István színházi kritikus március 10-én sajtótájékoztatón jelentette be, mely előadásokat ítéltek a legjobbaknak a 2013. március 1. – 2014. február 28. Tovább a cikkhez
A Pécsett októberben bemutatott Édes Anna egy valamire biztosan tökéletesen alkalmas: ha valaki középiskolás évei óta elfelejtette volna Kosztolányi regényének a történetét, az előadás segíthet azt feleleveníteni. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kevés előadást megért pécsi Parasztoperát nézve nem lehet figyelmen kívül hagyni a „felhasználás” kérdését. Mohácsi András színpadképe (a sok összepréselt hulladékbála) metaforikusan akár az adaptáció problémájára is utalhat. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Szőcs Artur rendezte pécsi Caligula nyitó színpadképe nem sok biztatóval kecsegtet: a kivilágított nézőtér előtt decensen öltözött, átlagembernek álcázott szereplők tesznek-vesznek a rikítóan zöld műfűben, focilabdával dekáznak, olvasnak, téblábolnak. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az EKF finisében mutatták be Pécsett Frenák Pál új előadását k.Rush címmel. A saját(os) műfajmegjelölés szerint az előadás „movie-moving”, azaz mozgókép ihlette koreográfia, színpadi road movie, egy felvonásba zsúfolt végeláthatatlan rohanás. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Susan Sontag írja, hogy a tragédia és a komédia leginkább egymáshoz való viszonyukban határozhatók meg. A ma közhelyesnek tűnő kijelentés azt is implikálja, hogy nincsenek tiszta műfajok, illetve bármely erre való törekvés a hatás, az élmény rovására mehet. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
