Túlzok, de nem nagyon, ha azt mondom, hogy ez a legviccesebb Bánk bán, amit valaha láttam. A pályakezdő Vilmos Noémi pécsi előadására mégsem elsősorban emiatt fog emlékezni az utókor. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A vesszőkön és a hangsúlyokon sok minden múlik, ezt régóta tudjuk: „a pécsi Bánk bánt megnézni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem”. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Czukor Balázs negyvenéves színész. Vagyis már inkább rendező. Az AlkalMáté Trupp idei nyári bemutatójának alanya, tárgya, címszereplője volt. Amikor találkozunk, épp ráfordul a főpróbahétre a Játékszínben, ahol a Teljesen idegeneket viszi színre. Tovább a cikkhez
A szerző ihlettelensége, frusztrációi, kiselejtezett gondolatai és alkotói válsága Shakespeare-től Pirandellóig sok színpadi jelenet és darab témáját adták már, ám egyik szerző sem volt annyira bevállalós, hogy előcsalogassa a gondolataiból az Agyf**sz névre hallgató allegorikus fickót. Tovább a cikkhez
Vendégjátékot, a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházának Addikt című előadását láttuk a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Meglepő, hogy Horváth Csaba egy nálunk igen ritkán játszott darabhoz nyúlt, valamint csak módjával, illetve kevésbé látványosan használja a máskor oly hatásos és eddigi munkáit stilárisan meghatározó mozgásszínházi eszközeit. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Március közepén Pécsett minikonferenciát tartottak Székely Csaba Bányavidék-trilógiájának apropóján. Tovább a cikkhez
Nyilvános az idei POSZT versenyprogramja. A 14. Pécsi Országos Színházi Találkozó két válogatója, Császár Angela színművész és Sándor L. István színházi kritikus március 10-én sajtótájékoztatón jelentette be, mely előadásokat ítéltek a legjobbaknak a 2013. március 1. – 2014. február 28. Tovább a cikkhez
A Pécsett októberben bemutatott Édes Anna egy valamire biztosan tökéletesen alkalmas: ha valaki középiskolás évei óta elfelejtette volna Kosztolányi regényének a történetét, az előadás segíthet azt feleleveníteni. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kevés előadást megért pécsi Parasztoperát nézve nem lehet figyelmen kívül hagyni a „felhasználás” kérdését. Mohácsi András színpadképe (a sok összepréselt hulladékbála) metaforikusan akár az adaptáció problémájára is utalhat. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
