Itt aztán semmi manipuláció, semmi kuratórium: a Mészáros Márton újságíró által alapított, pénzzel nem járó művészeti díjat minden évben a közönség szavazatai alapján ítélik oda. Tovább a cikkhez
Sok minden eszembe jutott, mielőtt beültem volna az Erkel Színházba a Semmi Konferenciára, de az semmiképpen, hogy végül csak egy közhelyes bugyutaságot látok. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A szerelem vak és meglepően jól bírja a fájdalmat. A kritikus viszont épp fordítva van ezzel: lát és szenved. A nem az nemet jelent. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A magyarok, mint köztudomású, mindig győznek. Operettben főként. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az előadás plakátja beszédes, mi több, fecsegő: egy darálóba felül bemegy a művész, alul kijön a darálthús. Szerencse vagy pech: Bagó Bertalan rendezése nem arról beszél, amiről a plakát. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bagó Bertalan rendezése a generációváltás problémáján keresztül szemléli a Lear királyt: a visszavonuló uralkodó tényleges hatalmát, teljes birodalmát készül szétosztani három lánya között. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha az ember belebotlik az interneten Angéla súgólyukába, akkor arra juthat, hogy Réterdős valahol a MÁV ibusári szárnyvonalán található. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
