Clint Eastwood pályafutása egyik legnagyobb kasszasikerét aratta a legújabb filmjével, az Amerikai mesterlövésszel, ami nem kevesebb, mint hat Oscar-jelölést kapott. Ehhez képest kissé kínos, ami a vásznon zajlik. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A dzsihádista is ember! Legalábbis annak tűnik Abderrahmane Sissako világverő mozijában, amely a fundamentalisták által megszállt Timbuktuban költői eszközökkel kutatja az igazságot. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A rocktörténet egyik ikonikus pillanata volt, mikor Keith Moon 1967-ben élő adásban robbantotta fel a dobját. A Whiplash olyan, mint ez a Who-féle hangszerzúzda: robbanni robban, de véres dobjaival és precíz jazzével inkább szórakoztat, mint megijeszt. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Újabb szokásos, Oscarra pozícionált dolgozat, melyből egyáltalán nem derül ki, mi teszi Stephen Hawkingot Stephen Hawkinggá. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha könnyes melodrámáinak hála valaki letudta már giccsmesterként a mexikói rendezőt, Alejandro González Iñárritut, itt az idő, hogy újabb esélyt adjon neki. Tovább a cikkhez
Elszabadult indulatok fölötti humorizáláshoz némi műfaji játékot adunk, csipetnyi száraz társadalomkritikával megszórjuk, majd alaposan kinyújtjuk. Íme az argentin rendező kissé rosszízű menüjének receptje. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Peter Jackson várhatóan utolsó Tolkien-adaptációjában azt csinálja, amit az első ötben is. Semmi mást. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mi fontosabb: a faj vagy az egyed? – teszi fel a kérdést Christopher Nolan a Csillagok között című új sci-fijében, avagy az asztropionírok új gyarmatokat keresnek a világűrben. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kevés népszerűbb sémája van a kortárs filmnek, mint a felnövés-sztori – de a Sráckor mellett nagyjából az összes műfajrokon csüggesztően ócska kommerszfilmnek látszik. NAGY V. GERGŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bergmani hölgyduett egy esztétikusan fényképezett, lengyel rendszámú Wartburgban. Pawel Pawlikowski szigorúan művészi filmje traumákról, bűntudatról és az európai huszadik századról mesél. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
