Elakadásjelző-e Peer Krisztián új kötete vagy felvillantja a továbblépés lehetőségét, az újrakezdését az életben és a költészetben? KLAJKÓ DÁNIEL RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Találkozások élménybeszámolói ezek az írások. Nem irodalomtörténeti kalauz, nem is tudományos munka ez. Nem akar az lenni. De ha még sokáig rosszul reklámozzák, ez lesz az a könyv, amit merő tévedésből „pihévé szednek hűvös kócsagok”. Kár lenne. GABNAI KATALIN ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Nem tankönyv, nem irodalomtörténet, ha egyszerűen mondanám, az én prózám, mondja a szerzője a magyar irodalom Bornemisza Pétertől Víg Mihályig megírt Kik vagytok ti? című könyvéről, amely vitákat indított el, érzelmeket kavart. Tovább a cikkhez
Mi történik akkor, ha váratlanul megtudja az ember, hogy szülei a Kádár-korszakban jelentettek? Hogyan lehet feldolgozni ezt, ha a szülők már évtizedek óta halottak? Nyilvánosságra kell-e hozni ezt a tudást? Az Élő kötet nem marad írójával beszélgettünk minderről. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Bán Zoltán András és Kornis Mihály meglátogatják a dunaalmási temetőben Petri György sírját. Egy mókába, filozófiába ágyazott „főhajtást” tesznek a tizenöt éve elhunyt költő emléke előtt. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Eötvös Péter 70. születésnapi évének minden bizonnyal legjelentősebb hazai eseménye volt Lady Sarashina című, Lyonban 2008-ban bemutatott operájának magyarországi bemutatója október 17-én a Zeneakadémia Solti termében. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A fiatal Petri György jobbára folytathatatlannak tartotta a József Attila-i hagyományt. Az előadóest nem foglalkozik ezzel az irodalomtörténeti kérdéssel. A két költő verseiből igyekszik létrehozni folyam(at)ot. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Kiszorultak társadalmi integrációjára jelenleg kevés alkalmasabb kulturális kísérletet látok a slam poetrynél. Ez az ígéret arra is lehetőséget kínálhat, hogy megteremtődjön valami (szükségszerűen alacsony belépési küszöbbel), amit konszenzuális művészetnek nevezhetünk. Tovább a cikkhez
Marno János sejtésével ellentétben “a slammerek” nem küzdenek “a politikailag közvetetten cenzúrázott, azaz anyagilag ellehetetlenített folyóirat-költészet ellen”, a politikai cenzúra ellen viszont valóban küzdenek. Tovább a cikkhez
