Van közérzet, van hangulat, van város, pontosabban a hetedik kerület – Reisz Gábor nem ment messzire a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjétől. De azért elment – a filmből a színházba. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Háy János műve színészt próbáló feladat elé állítja Kovács Mátét, aki azonban a darab előrehaladtával egyre otthonosabban érzi magát az Átrium új, kreatív megoldásokra csábító Bisztrószínpadán. A kérdés ezek után már csak az, vajon mennyire enged a darab ennek a csábításnak. KESZTE BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Azt hiszem, a hosszan, elviselhetetlenül hosszan elnyúló járványidőszak után (és ki tudja, még mi előtt) két dolgot nem fogadhat el a valamennyire is közegtudatos néző: a rossz választást és a hamisságot. Tovább a cikkhez
Kevély kísérlet, magabízó kunszt ez, kacér becsületességgel alátámasztva. Ámul a néző színészen és rendezőn, de a szöveg próbára tesz, földühít és kifáraszt. Tovább a cikkhez
Két ember. Nemrég még egy párt alkottak. Mellettük ott van harmadiknak egy idős asszony. Sőt, negyedikként felidéződik még egy középkorú férfi is. Bezártság. Búcsúzás. Egyedüllét. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A lehető legnagyobb bajban van ez a család, amely a felnőttek őszinte képmutatására alapozta a működését. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amikor még egymás mellett ültünk, s néztük azokat, akik egy valós diktatúra elképzelt bunkerének omladozó üregében egymás mellett ülnek, nem sejtettük, hogy napok múlva megtapasztaljuk, milyen szétültetve élnünk, valós bezártságban, egy új életforma alján. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Akkor most átírom a mondást: „nézett, mint Orgon a zsöllyében”. És nem, nem a feleségét sajnálta, akit Tartuffe kishíján... hát igen. Hanem persze hogy saját magát. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha Aurora, a Becéző szavak anyafigurája ma élné középkorúsága virágkorát, le sem jönne a facebookról, az instáról, a twitterről, seregnyi követője lenne, és azt mondanánk rá: influencer. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tar Sándor világlátásának illúziótlansága, keménysége találkozik a játékban Gothár Péter szatirikus szemléletének élességével, radikalizmusával. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
