Csak azért, mert bizonyos kérdések túlságosan kényesek vagy súlyosak, még beszélnünk kell róluk. Ezt teszi maga a színház is, történeteket mesél, néha olyan dolgokról, amiket nem akarunk meghallani. BÁLINT ZSÓFIA ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
Az Orlai Produkciós Iroda új bemutatója a Határátlépések, amiben a szereplők kénytelenek szembenézni önmagukkal, miközben saját határaikat feszegetik egy-egy döntés kapcsán. A színészek személyes történeteiket is beépítik a darabba, aminek egyik szereplője Péter Kata. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Felix Mendelssohn-Bartholdy mindössze kétéves volt, amikor családja kitért és felvette az evangélikus vallást. A zeneszerző belső meggyőződésévé vált a protestáns hit, aminek fontos lenyomata a Reformáció szimfónia. Tovább a cikkhez
Két asszony életét láthatjuk két pesti színpadon. A 48 éves korában meggyilkolt Anna Politkovszkaja lobogó sorsát Fullajtár Andrea, Goebbels titkárnőjének, Brunhilde Pomselnek kétszer olyan hosszú, öntudatlan vegetációját Molnár Piroska vezeti elénk. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogyan alkalmazható színpadra a több mint negyven éve született mozi, amikor kézzelfogható miliője végérvényesen múltidővé lett? PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hazáig kísér a darabból áradó kaján vihogás. De legyünk őszinték, a szerző tulajdonképpen elröhögi előlünk az estét, s nekünk inkább a döbbenet jut, miközben követni próbáljuk ezt a tragédiák hordalékából összeálló, sötét történetet. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A fiatal alkotócsapat munkájának eredményeként Grecsó Krisztián Megyek utánad című regénye igényesen szórakoztató párkapcsolati drámaként ölt megindító színpadi formát. FRITZ GERGELY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Orlai Produkciós Iroda előadása, a Mi és ők szeptember végétől a Jurányi Ház repertoárján látható. Tovább a cikkhez
Nincsenek tények, csak interpretációk: a Nietzsche-idézetet valóra vált jövendölésként kellene olvasnunk a 21. század első harmadában. És van olyan színház, ahol a bőrünkön érezzük a mondás igazságtartalmát. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az önmagáért való lázadást, a dühöngést, melynek oka van csak, iránya nincs, ma leginkább kamaszkornak nevezzük, a felnövés folyamatának részeként tekintünk rá. John Osborne korában nőtte ki magát ez a viselkedésforma először szubkultúrává, politikai kérdéssé. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
