Hárman, nemzeti színben – piros, fehér, zöld melegítőfelsőkbe bújva, csak úgy edzőcipősen – egy osztályterem falhoz tolt padjai között, megpróbálkoznak a lehetetlennel. És mit ad isten, sikerül. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A színlap alapján még nem értettem, hogy jön össze Petőfi élete a street workouttal. Pedig nagy a közös halmaz, ott van mindjárt a #bátorság, az #erő, a #szenvedély, a széles rétegek megszólítása és az, hogy mindig elég egyetlen rossz mozdulat. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Találkozások élménybeszámolói ezek az írások. Nem irodalomtörténeti kalauz, nem is tudományos munka ez. Nem akar az lenni. De ha még sokáig rosszul reklámozzák, ez lesz az a könyv, amit merő tévedésből „pihévé szednek hűvös kócsagok”. Kár lenne. GABNAI KATALIN ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Nem tankönyv, nem irodalomtörténet, ha egyszerűen mondanám, az én prózám, mondja a szerzője a magyar irodalom Bornemisza Pétertől Víg Mihályig megírt Kik vagytok ti? című könyvéről, amely vitákat indított el, érzelmeket kavart. Tovább a cikkhez
"Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,/ Fejfámra sötét lobogóul akaszd/ én feljövök érte a síri világból/ Az éj közepén, s oda leviszem azt" Nem kell jövőbelátási képességet tulajdonítunk a versíró poétának, a mézesheteit élő ifjú férjnek. Tovább a cikkhez
A II. Országos Börtönszínházi Találkozót a két évvel ezelőtti dunaújvárosit követően idén a József Attila Színházban rendeztek meg. A háromtagú zsűri az öt régió 21 előadásából válogatott, amelyben összesen 240 fogvatartott játszott. A találkozón negyvenegy szereplőt láttunk öt előadásban. Tovább a cikkhez
Szellemes, kedves, frappáns, újszerű ötletek sokasága sem hiányzik a műköltészet „népmese”-csodájának színreviteléből. Mindez azonban sokszor lomhán eltékozlódik, főleg a dramaturgiai puhányság folytán. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kezdhetnénk ott, hogy a két költőzseni megidézésében egy szál versük nem hangzik el. Vagy ott, milyen vicces fiúk volt ez a Petőfi Sendre. Vagy drámaian: ketten együtt sem éltek hetven évet. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez