Az emberiség számos esetben tudott már fordítani a dolgokon, kitalálni valamit, amitől egy darabig mégiscsak továbbmegy a szekér. A koronavírus okozta bezárkózásra, a lehetőségek szűkülésére adott reakcióként egyre-másra születnek olyan válaszok, amelyek a karantént megelőző ún. Tovább a cikkhez
Bukta Imre valamennyi témája hétköznapi, esztétikumot csak nyomokban tartalmazó falusi valóság, ő azonban belefesti a kozmikus tágasságot. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Az üresen hagyott háttér Vajda számára a végtelen” – írja róla az alkotótárs és egykori hitves, Vajda Júlia. Tovább a cikkhez
Tamási Áron 1945 őszén kiájult a Nemzeti Színház Ráday által rendezett, Bajor Gizi és Ráday Imre által főszerepelt főpróbájáról, s a következőket írta: „a rossz mű és a rossz előadás sohasem egyszerű.” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tíz új festmény és egy félig bio installáció alkotja Bukta Imre legújabb kiállítását a Godot Galériában, ahol a képek hagyományosak, az installáció meglepő, de nagyon odaillő. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Komoly kihívás a Fiatal Képzőművészek Stúdiója harminc éves történetéből retrospektív kiállítást rendezni, az ugyanis számos buktatót rejt magában. KOCSIS KATICA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Úgy beszéltem hozzá, mint valami kétségbeesett gyerekhez. És megnyugodott, és másnap megint dolgozni kezdett. Nem olajjal, hanem szénnel. Tovább a cikkhez
Művészet és hatalom viszonya persze örök színházi téma. Ám a művészek és a diktátorok valóságos csörtéi tragikomikus helyzeteket szülhetnek. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Műcsarnok sajtósai a hajukat téphették, amikor a Mi a magyar? kiállítás után a Másik Magyarország címűt kellett propagálniuk. Bár a cím találó is, meg nem is, de a Bukta Imre hatvanadik születésnapjára időzített válogatást mindenképpen érdemes akár többször is megnézni. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
