Szerb Antal regénye alapján új magyar musical született: A Pendragon-legendát május 11-én mutatták be. A produkció látványos, van benne kreativitás is, mégsem kimagasló alkotás. MERÉNYI PÉTER KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„És szép?” – kérdezik a könyvben, egy asszonyra utalva. – „Úgy viselkedik, mintha szép lenne.” De mi lesz azzal, aki tényleg szép, ördögien szép, és ráadásul férfi? Oscar Wilde misztikus története decens horrorként viselkedik Réthly Attila rendezésében. Tovább a cikkhez
Az 1956-os forradalomra emlékező művek dömpingjében a romantikáé, az áhítaté, a mítoszé a főszerep. Az igazságot, a történelmi hűséget, az emlékezetpolitika optimális vivőanyagát nem egy musicalben kell keresni. Valahol persze lennie kéne. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Csak kapkodom a fejemet: biztos, hogy az Operettszínház új bemutatóján járok? A színpadon xanax-koktél és motoros üldözés, harsány színek és szókimondó szövegek, féltékenységi dráma és női praktikák minden mennyiségben. Ja meg színház is, elég nagy dózisban. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy újabb kultfilmet ért el a végzet: zenés színpadi mű lett belőle. Tovább a cikkhez
Somogyi Szilárd rendező a premier végén kiállt a színpadra és elmondta, hogy most egy tandrámát láttunk (nem ezt a szót használta), és bízzunk, mert ezután jó lesz minden! IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vajon kívánatos eredmény-e, ha a XIX. század egyik legnagyobb lélektani-bűnügyi története a musicalszínpadon a „nem fáj” és a „kellemes” regisztereit lakja be? LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
