Azok az igazán ütős diákszínjátszó előadások, amelyek a résztvevők saját világáról szólnak, olyan területről, amit igazán jól, belülről ismernek. Ki a diktatúrában, ki a mitológiában talált magára a harmincéves jubileumát ünneplő Országos Diákszínjátszó Egyesület gálaműsorának két előadásában. Tovább a cikkhez
A nézőtér tele volt tinikkel, vagyis a legvérszomjasabb kritikusokkal, de még egy orrfújást sem lehetett hallani az előadás közben. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az ütős videódíszlet ellenére a rajongók nem lesznek elszédülve a Magyar Színház Időfutárjától, sőt eléggé valószínű, hogy a főszereplőt még Döbrösi Laura ellenére is szívből utálják majd. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„És most lefényképezkedünk/ hogy mindörökre meglegyünk.” – szól az És most című kétsoros, ami nemcsak azért ötlik fel, mert Tandori Dezső nemrég hagyott itt bennünket, hanem mert erre az életünkkel teli, örökítő erejű, nagy előadásra is érvényes mondás. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Megérkezik bátyjához és annak családjához a gyászoló özvegy – oldalán fiával és halott férjével. Igaz, ez utóbbi kartonból van, ám a nő és a fiú elmondása szerint ő vezette az autót idáig… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Azt tudjuk, hogy a Bárka Színház 1996 őszén alakult meg, azt azonban nem, hogy pontosan mikor szűnt meg, hiszen lassan, hónapok alatt véreztették ki: feláldozták egy presztízs egyetem létrehozása miatt. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A szövegkövető elemzés, a hagyományos irodalomkritika a köszöneten, elismerésen kívül valójában nem illetékes e kortárs magyar színdarabgyűjtemény megítélésében. Az általában kívánatos szoros olvasat helyett más közelítést kell találnunk. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Hogy valaki büdös migráncs vagy kevésbé, az egészen relatív, ez derül ki a Bábelna – Keleti nyitás című előadásból. De mi lehet az, ami miatt a történelmén végigvonuló, mélyen a lelkébe égett idegengyűlöletét képes lehet feladni a magyar? PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A drámát szívesen olvasó, a mai magyar színházban otthonos érdeklődők és a szakemberek is gyakran teszik szóvá: a műnemeket tekintve a kortárs hazai színművek nyomtatott közreadása jóval mostohább a lírai, epikai terméshez képest. A helyzet nem jó, de nem lesújtóan rossz. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Október közepén Memo című tévéfilmjével debütált filmrendezőként Tasnádi István, aki nem csak arról mesélt, milyen volt első filmjét és benne Haumann Pétert rendezni, hanem a tévéfilmek helyzete és a Kút körül dagadó botrány kapcsán is kifejtette véleményét. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
