Tanúk nélkül színház sincs: Nánay István színikritikus azon kevesek közé tartozik, akik a Szkéné Színház 1970-es megnyitása óta folyamatosan figyelemmel kísérik, mi történt és történik a Műegyetem második emeletén. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Minden csak illúzió: a Kőszegi Várszínház szezonzáró dupla premierje látszat és élet összefüggéseiről gondolkodott – a valóság és a halál tükrében. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
...hogy az igazság sohasem egy és oszthatatlan. Mert mielőtt valamire végérvényesen rábólintunk, mérlegelni kell a körülményeket, érdemes számolni a következményekkel is. És legyünk bármilyen megfontoltak, mégis előfordulhat, hogy rossz döntést hozunk. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az előadás már a negyedik emeletre kaptatás közben elkezdődik. A lépcsőfordulók falán képes és szöveges eligazítás tájékoztatja a nézőt Ország Liliről és Kemény Henrikről. Valamint az ötvenes évekről. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nézd legott komédiának, s múlattatni fog. A körülöttem ülő középiskolás osztályok legalábbis ezt a stratégiát választották a miskolci előadás befogadásához. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Különös, hogy egy, a tánchoz annyi szállal kötődő művész, mint Henri de Toulouse-Lautrec, mennyire kevéssé ihlette meg saját történetével, alakjával eddig e művészeti ág alkotóit. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Ne bízz olyan férfiban, aki tud táncolni” – idézi emlékezetébe Anastasia édesanyja szavait, amint az ominózus részeg éjszakán Mr. Grey átlejt vele a táncparketten. KÉRCHY VERA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Négy év szünet után Ágens visszatért Budapestre, hogy elmondja, mivel foglalkozott ez idő alatt Bikalon. Minden megváltozott, minden ugyanúgy van. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tasnádi István Közellenségét 1999-ben a Kamrában mutatták be. Ezt a szabadkai előadás követte 2000-ben, majd tizenegy év szünet után a váradi, nem sokkal később aztán a Magyar Színház társulata adta elő. Tovább a cikkhez
Nevezzük trilógiának? Gergye Krisztián koreográfus az Adaptáció trikolór és az Opera Amorale után színdarabhoz nyúlt, hogy megmutassa: milyen baromi rosszul érezzük magunkat. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
