„Ezeket? Isten? A saját képére?” Horváth Csaba újra Tar Sándorhoz fordul, hogy a szeretetről, de még inkább annak hiányáról állítson és kérdezzen. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Meglepően megrendítő portréfilmet vetítettek Szegeden az európai film Vermeerjéről, akinek képei még Tarr Bélát is lenyűgözték. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Alighanem kevés próba adatott a Budafoki Dohnányi Zenekarnak és a melléjük szegődő 400 fős kórusnak az Énekel az ország idei, rendkívül érdekes koncertjét megelőzően. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Összement a mosásban”, jutott eszembe talán már ott, a zsöllyében ülve. De hogy a Radnóti színpadára gondoltam-e, vagy Ken Kesey darabjára, esetleg az előadásra, a Zsótér Sándor rendezte Kakukkfészekre, akkor még nemigen tudtam. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem szép dolog az általánosítás, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a kőszínházak inkább biztonsági játékot játszanak, és a kockáztatásra már se kedvük, se erejük. A szegedi színház vadiúj Rekamié Fesztiválja elegánsan lép át sok sztereotípián. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Hiszem, ha látom. Az evangéliumi hitetlen Tamás kételkedett Jézus feltámadásában és halál utáni életében. Gerőcs Péter, aki a krisztusi életkort éppen csak meghaladta, harmadik regényében, az Árvaképekben olyan figurát teremt, aki maga is örökösen kétkedik, tamáskodik. DOMJÁN EDIT RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Nem lepődtem volna meg egy kicsikét sem, ha a harmadik felvonásban bebóklászik a színpadra egy vak komondor. De Mohácsi most „finomban” nyomja. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Vesztesek emlékeznek a vesztesekre.” Erős, a mindenkori háború esszenciáját megragadó felütés Tompa Gábor fesztiváligazgatótól. Ilyen volt a kolozsvári Interferenciák hatodik kiadásának első fele. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az új szegedi direkció nagyszínpadi bemutatkozása a színházcsinálás lényegét érintő kérdéseket pedzeget. Szemet zsongító látvány, eklektikus színjátszás, vegyes ötletáradat. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Pálfi Györgyöt hosszú ideje a legpechesebb magyar filmrendezőnek tartom, aki őrületes tehetsége ellenére nem tudja kifutni a formáját ebben a szerencsétlen országban, hiába ontja magából a szellemesebbnél szellemesebb filmterveket. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
