Az Artus új előadása a „zenét játszani” kifejezése köré gyűjti a zenére, mozgásra, zene és mozgás viszonyára, s nem utolsósorban a játék fogalmára vonatkozó kérdéseket. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az előző beszámolóban már érintettem a függetlenség kérdését, most van itt az ideje a kifejtésnek: a showcase soron következő három napján látható kilenc előadásból hetet budapesti független színházi csapatok készítettek. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ. Tovább a cikkhez
Mindig komoly fejtörést okoz megfelelő műfaj-kategóriát találni az Artusban készült előadásokhoz, ami azt jelzi, hogy a társulat – és a köré szerveződött alkotócsapat – sosem megszokásból, rutinból, bevált szisztémákat szidolozva alkot, hanem bátran nekimegy az ismeretlennek. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Gyártelepen bóklászunk, üvegcserepeken taposunk, őszi avarban gázolunk – tánc a hidegben. Valaki eszmél, valaki küzd, valaki fut – tánc a melegben. Monodrámák kint és bent a Fringe Pécs 2010 díjazottjaitól. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szellemes koreográfiájú kakastánc, sután hangzó panelmondatok, kiürült kapcsolatokat felvillantó, unalomba fúló jelenettöredékek és bravúros elektronikus rajzolás – ez az Artus legújabb bemutatója. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A címben foglalt kérdéssel valószínűleg a „Relatív (át)hallások” nemzetközi kortárs zenei találkozó legfontosabb felvetését feszegetjük, mégis csak részválaszokkal tudunk szolgálni. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kocsmafilozófia, amatőr pantomim tréning, szereplők a földbe beásva: bravó, íme a megújult Artus. Ez most tényleg komoly? Röhögjek vagy sírjak? Valaki magyarázza már el, miért mindig a táncosokat a legkönnyebb manipulálni? TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Artus új bemutatójára fokozottan érvényes, hogy megtekintése előtt bárminemű beszámoló elolvasása ellenjavallt: az a legszerencsésebb, ha a néző kapaszkodók és előzetes tudás nélkül lép be az előadás koherens, kívülről megbonthatatlan világába. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A közönség bevonására törekvő improvizatív kortárs- és zajzenei fesztivál egyik ismérve az lehetne, ha tényleg van mód a közönség bevonására. A szervező Sőrés Zsolt az első napon többször is elmondta, hogy aki tud, másnap vigyen laptopot, mert be lehet majd szállni. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
