„Hosszú, mély levegővétel kellene, egyenletesen, könnyedén feltölteni a mellkasomat. Nem sikerül. Mintha sűrű szövésű szűrő tapadna a tüdőmhöz.” MERÉNYI ÁGNES RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Lucia Berlin sem volt próféta saját hazájában; publikált ugyan életében, de művei a megérdemelt elismerést csak szerzőjük 2004-es halála után kapták meg. Külföldön, így Magyarországon is sokáig ismeretlen maradt, egészen a Bejárónők kézikönyve című novellaválogatás 2017-es megjelenéséig. Tovább a cikkhez
Kultúrtörténeti írás, szuggesztív napló vagy szépirodalom? Bánki Éva Telihold Velencében című könyve mindahány felsorolt műfaj jegyeit magán hordozza, miközben azt kutatja, mi közünk is lehet nekünk, magyaroknak az egyik legkülönlegesebb olasz városhoz. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Már-már hagyománynak nevezhetjük, hogy Varró Dániel karácsonyra megörvendezteti gyerek- és felnőttközönségét egy mesekönyvvel. Idén a sokat vitatott E.T.A. Hoffmann-mesét, a Diótörőt (való-e gyerekek kezébe vagy sem, szólt a vita) ragadta meg, és készített belőle mai füleknek kedves átiratot. Tovább a cikkhez
"Egész életem küzdelem azért, hogy ne maradjon félbe minden. Amit nem írok le, az elvész. Mindig úgy érzem, hogy valamit tennem kell, állandó elégedetlenség és kielégítetlenség kínoz..." Térey János korai halála a fenti sorokat visszamenőleg is szorongató jelentéstöbblettel ruházza fel. Tovább a cikkhez
Na, nem úgy, mint Jack Kerouac híres regénye, az Úton, és nem is úgy, mint Cormac McCarthy Az út című műve, de mégiscsak road novel ez, és a végén megérkezünk... hova is? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mennyire saját élmény és mennyire eltávolított a történet, amely egy osztálytalálkozó kapcsán vet föl súlyos kérdéseket, a hollét, az otthon érzetének a szemszögéből. Tompa Andrea új regénye, a Haza: számvetés útközben. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Akár feminista Atwood, akár nem, ezzel a megjelenése óta folyamatosan kapható, mára klasszikusnak tekinthető regénnyel sokat tett azért, hogy a modern nyugati társadalom kénytelen legyen szembenézni azzal, hogy a nők emancipációja terén még van mit tenni. SOHÁR ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Robert Antelme regénye és Marguerite Duras elbeszéléskötete szinte egy időben jelent meg és azonos élményeket idéz. A második világháború, az ellenállás, a koncentrációs tábor tapasztalatait mindketten saját személyiségükön átszűrve, tanúságtételként jelenítik meg. De hogyan lesz azután? Tovább a cikkhez
Láng Zsolt könyve nem életrajzi mű, még csak nem is a Bolyai-hagyaték feldolgozása, hanem egy szellem megidézésének kísérlete, amelyben számos valóságos és fiktív figura mellett felvonul a szerző alakmása is. FODOR ÁGNES RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
