Régen és most. Külső és Belső Birodalom és a közbenső Lineáris Övezet. Harc az Övezet lakóinak lelkéért. Dante világa újratöltve tudatmódosítókkal. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Nádasdy hatalmas munkája meggyőzően bizonyította, hogy mellőzhető tehertől szabadulhat akár a Dante-fordító is, ha meg sem próbál úgy tenni, mintha a szerzővel együtt ő is a messzi és mély múltból szólna, ehelyett inkább a szöveg lehető legpontosabb értelmezésére törekszik. BARNA IMRE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Úgy látszik, a fesztivál utolsó napjára nem csak a naplóíró, de a nézők is elfáradtak kissé: a végig teltházzal dübörgő előadások után most mintha szellősebben ülnénk, de sebaj, a színpadról érkező erős impulzusok így is felvillanyoznak. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Megúszni persze nem lehet. Mármint a masszív klasszikus figyelmes elolvasását, értelmezését annak, aki nyolcvanperces keresztmetszetet óhajt bemutatni a monstruózus költői mű egynémely színeiből. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Inferno „külső” és „belső pokolként” választja szét a Liszt-szimfóniákra koreografált két előadásrészt. A test sanyargatásával büntető pokolbéli és az emberen belüli pokol miatti szenvedés a test mint anyag témája, így lehetőséget nyújt a (kortárs) tánc önmegmutatására. KÉRCHY VERA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
