PÉK MÁRIA KORONÁJA

Fejes Endre – Tasnádi István: Rozsdatemető 2.0 / Katona József Színház
2019.03.14.

„És most lefényképezkedünk/ hogy mindörökre meglegyünk.” – szól az És most című kétsoros, ami nemcsak azért ötlik fel, mert Tandori Dezső nemrég hagyott itt bennünket, hanem mert erre az életünkkel teli, örökítő erejű, nagy előadásra is érvényes mondás. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

ÉLNI, MEGÉLNI, TÚLÉLNI

A halhatatlanságra vágyó királyfi / Vaskakas Bábszínház
2018.10.05.

Marad egy kis tüske a szívemben a győri előadás végén: az a fajta kellemetlen, szomorkás érzés ez, amikor az ember hirtelen rájön, hogy milyen igaz az imént hallott történet. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez

KÖRHINTA NÉGYSZÖGE

Háy János: A halottember / Az Ördögkatlan, a Szkéné Színház és a Nézőművészeti Kft. közös produkciója (Szkéné)
2016.10.25.

Sodró lélekrajzú, vérfoltos lírájú drámai önvallomás jelenik meg hibátlan mértanú, mély empátiájú előadásban. Ráérző, továbbgondoló, sokrétű rendezés, ihletett színjátszás ad formát a megrázó majdnem-monológnak. A kettő, szöveg és megjelenítés mégis egymás özvegye. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

EGYSZER VOLT, EGYSZER LESZ

Szálinger Balázs: A csillagszemű juhász / Budapest Bábszínház
2016.10.21.

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy A csillagszemű juhász a Budapest Bábszínházban a régi nemzetis Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe című előadás köpönyegéből bújt ki. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez

„BÍZOM ABBAN, HOGY NEM VAGYOK ANNYIRA UNALMAS”

Beszélgetés Cziegler Balázs díszlettervezővel
2016.09.15.

Cziegler Balázs szerint a jó rendezőnek határozott elképzelése van, de nem nyomja el a tervezőt, vizuális kérdésekben feltétel nélkül hallgat rá, és képes rá alkotótársként tekinteni. PAPP TÍMEA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez

ODAÁT

Molnár Ferenc: Liliom / Miskolci Nemzeti Színház
2016.03.14.

A túlvilág bizarr álomképként tűnik fel Szabó Máté rendezésében. Az angyalokat a Baltazár Színház tagjai (más előadásokon az Utca-Szak fiataljai) személyesítik meg, angyalszárnyat viselnek a mennybéli rendőrök is, a Máhr Ági játszotta Fogalmazó pedig maga a megtestesült szívjóság. Tovább a cikkhez

"MERT AZ MAGA TŰZ… UGY VIGYÁZZATOK:"

Pintér Béla: Szutyok / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
2016.02.21.

Amikor egy Pintér Béla-darab előadásában egy fia Pintér Béla sem mutatkozik, akkor lehet igazán felmérni, vagy legalábbis megérezni a Pintér Béla-dráma formátumát, a szöveg értékeit vagy esetleges gyengéit. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

VISSZA A TERMÉSZETBE!

Szarka Tamás: Éden földön / Nemzeti Színház
2015.10.19.

Nehéz szeretni a nyíltan tanító jellegű előadásokat, ahol nem az okosan feltett kérdések, és a kérdések generálta (el)gondolkodtatás a fő csapásirány, hanem a készen tálalt útmutatás. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

„AZ IDŐ ITT NEM REPÜL”

Borbély Szilárd: Az olaszliszkai / Katona József Színház
2015.10.15.

A görög sorstragédiát nem látom benne, pedig a beharangozóban ilyesmit ígérnek; igaz, van kar, meg a szereplők neve is maga a szerep, de mégsem görög sorstragédia, hanem súlyos magyar és kortársi társadalmi látlelet a Katonában bemutatott előadás, Az olaszliszkai. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

DONKI

Don Quijote / Nézőművészeti Kft., Szkéné Színház
2015.05.26.

Nem jó matracnak lenni ezen az estén: a címszereplőt sűrűn elagyabugyálják a színen, s a csihi-puhiban botokkal rámért csapások a jókora laticelekre záporoznak. A néző viszont nem bánná, ha az előadás egy kicsit jobban szíven ütné. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez