"Például csendéletet soha nem sikerült írnom. Mert, akár Mándynál, mindig belebeszélt a kompozícióba valaki vagy valami, egy feslett kabát, egy kifogyott toll, egy lottószelvény, aki megint lófaszt se nyert, egy ember, aki azért volt ismerős, mert soha nem láthattam még." SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mándynak tekintélye van. Ehhez a szóhoz inkább Goethe-i vagy Thomas Mann-i nagyságokat szoktunk társítani. Vagy a mához közelítve épp Déryt, Ottlikot, Mészölyt. És mégis, a levelekből jól kiolvashatóan Mándy, a címzett nem csak postai értelemben megszólított ember. REMÉNYI JÓZSEF TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Tulajdonképpen nincs meglepetés, már a kiállítás címéből tudni a konklúziót: csupa veszteség. Mondjuk, ismerjük a történelmünket, igazán hozzászokhattunk volna. GERA MÁRTON KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Látszólag képzőművészeti kollekció, de lényegében mégsem az Füst Milán és feleségének közszemlére tett gyűjteménye, inkább valamiféle képes napló arról, kikkel barátkozott, s milyen témák és ideák iránt érzett vonzódást a legszomorúbb magyar író. IBOS ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Gyermek naplójában jobbára a későbbi ifjút keressük, kamaszéban a majdani felnőttet. Főként, ha a naplóíró nevezetes személlyé vált. Csáth Géza e naplóját – Naplófeljegyzések 1897–1904 – tízévesen kezdte, s a tizennyolchoz közelített, amikor a végére kitette az „adieu”-t. Tovább a cikkhez
A rendhagyó irodalomóra sokak számára még mindig azt jelenti, hogy a tankönyvek unalmas életrajzait és rímképleteit próbálják meg cukorborításban lenyomni a torkunkon. Tovább a cikkhez
Az Iparművészeti Múzeum legfelső szintjén szerényen a folyosóra húzódik az a kiállítás, amelyért érdemes megmászni a kényelmes, ám számos lépcsőfokokat: észt könyvkötészeti csodák énekelnek az arra tévedőknek. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Karinthy Frigyes „mindenkinek rokona, ismerőse”. Örökös, telhetetlen kíváncsisága okán élete valóságos élményutazás. A feleségszöktetéstől az 1931-es Budapest fölött lebegő Zeppelinben való utazásig sok minden megesett Karinthyval, ahogy azt is túlélte, hogy humoristából tumoristává lett. Tovább a cikkhez
Zolának van egy regénye, a Hölgyek öröme, amelynek egy divatáruház a(z egyik) főszereplője. A műből nincs idézet a PIM TeXtúra című kiállításában, a címadó címet csak a Zoób Kati érintésétől életre kelt vásznak és csipkék susogták. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
