Az átélt sorscsapások és szenvedések nem föltétlen adnak passzust a tudás birodalmába. Ha a szenvedőnek a megtöretés után nem sikerül újjászületnie, megeshet, hogy csak újabb szörnyeteg szabadul a világra. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A regény Rózsa Sándor történetét mondja el, meglehetősen új és rendhagyó megvilágításban. Fordulatos cselekmény, valóságmag, szex, vér, borzongás, akció: minden adott egy jó kis easternhez. FAZEKAS SÁNDOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
1956 hatvanadik évfordulójára a Hévíz folyóirat által verbuvált írói gárda egy olyan antológiát rakott össze, amely alternatív folyásirányba tereli az akkori eseményeket. FEKETE I. ALFONZ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Idén már másodjára jött létre a Textúra névre keresztelt szövetség, melynek keretében múzeum, színház és irodalom fonódik össze alkalmi jelleggel, egy-egy este erejéig. NÉMETH BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Darvasi Lászlót A veinhageni rózsabokrok óta azért jó olvasni, mert csöndes megszállottsággal, néha saját maga ellenében is, tehát némi heroizmussal keresi a szép magyar mondatot. Tovább a cikkhez
Szerencsére vannak olyan helyek a világon, melyeket az embertelen technológiai fejlődés vihara, a világkapitalizmus vad dübörgése és a dekadens nyugati civilizáció fékevesztett tombolása ellenére érintetlenül, a maguk önfeledt ártatlanságában konzervált az idő. Tovább a cikkhez
Egy újabb naccerű magyar regény. Egyszerre western, szerelmes, kuplerájos pornó és romantikus, filozofikus édelgés. Minden van benne, ami ma már egy épeszű ember számára retró és túlhaladott, amelyet, ha regénybe kezd az író, első álmából ébredve is letagad. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Legutóbb Nádori Lídia (gyerek)könyvében esett szó egy számomra ismerős utca „puszi- és pofonboltjáról”. Cserna-Szabó regénye kedves-ötletes címével, a lassan közkeletű Puszibolt kifejezéssel a boldogságra utal; ám a pofont legalább olyan bőven méri a sors és a kor, mint a puszit. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
