Az idei őszi fesztivál talán legérdekesebb vendége Louise Lecavalier volt. Egy ötvenkét éves táncosnő, aki kirobbanó formában lépett színpadra, tele virtuozitással, maximalizmussal, a tánc iránti megszállottsággal. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Gyártelepen bóklászunk, üvegcserepeken taposunk, őszi avarban gázolunk – tánc a hidegben. Valaki eszmél, valaki küzd, valaki fut – tánc a melegben. Monodrámák kint és bent a Fringe Pécs 2010 díjazottjaitól. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A MILAN-hoz és a Twinshez még egy ikerdarab csatlakozott, a Wings, melyben Nelson Reguera Perez és Major László kettősét egy tangóharmonikás, Pascal Conte egészíti ki. Érzelem, intimitás, fizikalitás – a már megszokott összetevők, meglepetés nélkül. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az evés és a mozi ősidőktől fogva szimbiózisban élnek. Talán mert szeretünk filmnézés közben enni, és miközben a szánkba popcornt tömünk, kajáljuk az olyan filmeket, ahol a szereplők tortákat dobálnak egymás arcába, lepényt sütnek, békalevest vagy élő rákot főznek. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kérdés, hogy mi színház, és mi nem színház. Ma már az a jó színház, amellyel kapcsolatban felmerül, hogy egyáltalán színház-e. FORGÁCH ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Platonov-komplexus gazdag tünetegyüttesét a Maladype Színház társulata és Balázs Zoltán rendező tiszteletre méltó makacssággal tárja a játszani és gondolkodni nem rest közönség elé. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A mívesen szórakoztatóra csiszolt felszín alól vallások, korok, kultúrák és a ma komor füstfelhője gomolyog elő fojtogatón, akár a színpadról fel-felszálló finom téglapor. A Sasha Waltz & guests fellépése pirosbetűs ünnep a Budapesti Őszi Fesztiválon. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ritkán van lehetőségünk egy koreográfiát egymás után négyszer megnézni. Az őszi fesztiválon a flamand Kris Verdonck épp erre ad alkalmat. Az I-II-III-IIII című előadás azonban szerencsére stabil építmény. Az ismétlődés nem az unalomnak, sokkal inkább az elmélyülésnek kedvez. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
E sorok szerzője olyan öreg, hogy még őseredeti állapotában látta az 1970-ben alakult első magyar avantgarde műhely első koncertjeit. Ki hinné, hogy a KISZ Központi Együttesének székházában adták hangversenyeiket? Hiszen ez aztán minden volt, csak nem szocialista realizmus. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az őszi fesztivál a gyerekek kegyeit is kereste idén. Két legfontosabb állomásunk egy illusztris állathangutánzó-verseny és egy koca bendője. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
