Versül beszélek, versül gondolkodom, és verset eszem, azt iszom, és verssel fizetek. Vers, hogy élek, és ha nem fogok, az is vers lesz. Versbe fognak belekaparni végül. Tovább a cikkhez
„…nagyjából 350 oldalnyi egyes szám harmadik személyű tárgyilagosság után egyszer csak megszületik Mikecs Anna, mint saját maga, egyes szám első személyben, vagyis lett végre egy alany, akitől egyszer csak életre kel minden.” DÁNYI DÁNIEL ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tizenöt évvel ezelőtt rettenetes ledorongoló kritikát írtam Gerlóczy Márton első könyvéről. Kultuszkönyv lehet belőle, de irodalom nem. Azt nem írtam, csak gondoltam, hogy szerzőjének nem is kellene irodalommal foglalkoznia. Ebben tévedtem. Mostani könyvét érdemes volt megírni. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Czinki Ferenc első önálló kötete, a 2014-ben megjelent Egy kocsma város után idén egy ballada-regény kombóval jelentkezik, melyben Czinki a pozsonyi lét aspektusait próbálja az olvasó elé tárni. Azt kell mondjam: felemás sikerrel. LOCKER DÁVID KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A jó művek megfogalmazzák, ami a levegőben van. Kiemelnek társadalmi jelenségeket, problémákat, amelyekről az irodalmi objektivációnak köszönhetően már lehet beszélni. Oksanen maga is optimista e téren. V. GILBERT EDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sofi Oksanen tetralógiájának harmadik részében ismét olyan egyéni sorsokat állít a középpontba, amiken úthenger módjára hajtott végig a történelem. PUSKÁS PANNI RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Tandori új könyvének gazdagsága és megokolt-keresett végső szegénysége miatt ahány szembenézés, rápillantás, befogadói-kritikai észrevétel, úgy érezhetni, annyi elsiklás, vagy, hogy a szerző újmódi terminusát használjuk: annyi elérintés a mű mellett, felett vagy alatt. TÓTH ÁKOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Karafiáth Orsolya nagyon jól tudja, mit jelent irodalmi celebnek lenni: sok olvasót, magas példányszámot és ezeknek minden előnyét. Ne legyünk sznobok, ismerjük be, hogy nagyon jól csinálja! Tovább a cikkhez
Az alapkérdésről a világ végezetéig lehet vitázni, mert e kérdést már az emberi lét első napja feltette: van-e értelme az életben bárminek is? Az 1964-es születésű dán írónő világsikert aratott műve kamaszközösségben keresi a választ. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
