Ilyen és hasonló súlyosságú kérdéseket tesz fel Kelemen Kristóf harmadik trafós rendezésében. Nem húzom az időt: ezt az előadást látni kell! JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ritkán gondolunk arra egy fárasztó nap utáni lefekvéskor vagy a reggeli kávénk mellett, hogy aludni milyen ijesztő dolog. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bár megtalálja párját majd’ mindenki, mégis szinte végtelen szomorúság lengi be Mohácsi János kecskeméti Vízkeresztjét. Hőseink nem akarnak semmit, nem is küldenek el a jó fenébe; egész egyszerűen elmennek az életünkből. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Reménytelen szélmalomharc Dunaújvárosban? Igen és nem: Hegymegi Máté rendezése élt egy hónapot. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Noha a pofán csapással, egyáltalán: bármiféle csapkodással óvatos vagyok, mégis ez a helyzet: Nagy Zsoltot pofán csapja Kohlhaas Mihály szerepe. És megmutat benne valamit, amit én még nem láttam: a félelmet. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A pszichothriller nem csak egy filmes műfaj. Kiválóan működik színpadon, a nézőtéren pedig lehet rettegni, jobban, mint a tévé előtt, mert itt nem lehet elkapcsolni a legdurvább részeknél. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Megint jó volt magyarnak lenni Nyitrán: a régió egyik, ha nem éppen legjelentősebb színházi fesztiválján a Szputnyik Hajózási Társaság premierje nagy sikerrel mutatkozott be. Külön öröm, hogy az előadással az ügynökkérdésről szóló magyar nyelvű színházi produkciók száma immár háromra nőtt. Tovább a cikkhez
A főnyeremény megcsípésével csakis egy kispolgár kerülhet komoly erkölcsi válságba. De hogy még a saját Gyanújával is vitázzon? Komcsi operettben nem lehetetlen. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bodó Viktor a grazi színház évadnyitó előadásaként az osztrák társulattal és saját csapatával koprodukcióban vitte színre Franz Kafka harmadik, szintén töredékben maradt regényét, az Amerikát. Ezzel teljessé vált az oeuvre – legalábbis színházi értelemben. MIKLÓS MELÁNIA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Az első BÁBU Fesztivál létrejöttével a bábszínházi szakma fontos, új seregszemlével gazdagodott. A legjobb monobáb előadásokat nézve az a benyomásunk, mintha nem is egyetlen ember tartaná mozgásban az eseményeket, hanem legalábbis egy polip. TÓTH ÁGNES VERONIKA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
