Meredt nyakkal lesik az eget a sörünnepre összeverődött népek. Kinek a Zeppelin fontos, kinek a Göncöl. Ám ebből a fekete csempés, alkohol- és vécészagú térből nehéz fölnézni az égre. Itt a vágyakozók a csillagot is csak képzelik inkább. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Milyen könnyed, milyen kedves, s egyben milyen szomorú is ez a szépen kivitelezett szerelmi tanmese! S illik rá az ismert mondás: „A helyzet reménytelen, de nem súlyos.” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha végiggondoljuk a dolgot, Alföldi Róbert rendezései nagyon sokszor a hagyományokból indulnak ki, az érdekes éppen az bennük, mennyire ragaszkodnak hozzá vagy mennyire szállnak szembe vele. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az Arénában nincs feltámadás. Az Arénában csak kereszthalál van. A húsvéti misztérium lényege mégis átérzik, legjobb pillanataiban átvérzik ezen a falvédő egyszerűségű, Székely Csaba által írt szövegkönyvön, melybe az elmúlt évek magyar rock-slágereit applikálták. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nyomozás vagy boncolás? Ki a gyilkos? Egyetlen tudatosan ölő ember vagy a maga módján mindenki? Lehet-e olyan helyzet, amikor jogos az élet kioltása? Szétbogozható-e Raszkolnyikov és Porfirij igaza? NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pályakezdése a Katonához kötötte, érett színésszé a Nemzetiben vált. Most a Vígszínház oszlopos tagja. Szerepei, alakításai erősek, beégnek. „Nehézfiú, érzékeny színész és ember. A Színikritikusok Díjának egyik idei jelöltje Mohácsi János Istenítéletében alakított John Proctor szerepéért. Tovább a cikkhez
Szinte hihetetlen és egyúttal mélyen megható, hogy volt idő, amikor a tehetségtelenség tüntetően látványos kiéléséhez még nagyon gazdagnak kellett lenni. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Magas színvonalú, komolyan vett szórakoztató előadást látni mindig öröm, pláne, ha abban szenvedély is van, nem csupán hűvös profizmus. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A „Velence elnöke” tisztségétől, a bírósági döntés felelősségétől számítóan távol maradni igyekvő Dózse az előadás végén beszédes mozdulatot tesz. Alakítója, Fesztbaum Béla – jelentőségteljes pillantást vetve ránk – két alkarját, kézfejét nyisszantó mozdulattal elrántja egymás felett. Vége. Tovább a cikkhez
Salemnek annyi. A kis falu közössége szívós munkával, öngerjesztő indulattal, belevaló tömeghisztériával felszámolta önmagát. Árva gyerekek, gazdátlan állatok kóborolnak az utcákon. Boszorkányok pedig nincsenek. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
