Azt már tudtuk, hogy a világ alapvetően két csoportra oszlik: a szelídekre és naivakra, vagyis az örökös csalások áldozataira, illetve a szemfülesekre és keményekre, akik nem csak fontolgatják a (törvényes) határok tágítgatását, hanem át is lépik, ha kell. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az önmegvalósításért szexelnek a tévésorozatok új eszkortlányai. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Magic Mike XXL egészen biztosan a legjobb Soderbergh-film, amit nem ő rendezett. Nem ér ugyan a Magic Mike nyomába, de hű annak bevállalós szellemiségéhez. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha Csáth Géza írt volna egy Doktor House évadot, az lehetett volna ilyen morbidan és súlyosan szórakoztató. A sebész – többedmagával – új tradíciót nyithat a sorozatkészítésben, pedig nincs benne semmi forradalmian újszerű. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Két év alatt öt nagyjátékfilm – az utóbbi időben híresen munkamániássá vált Steven Soderbergh termékenységi ciklusának talán legsikerültebb darabja kerül most a vásznakra. A Túl a csillogáson pusztán a felszínen gejl híresség-bemutató, valójában árnyalt férfimelodráma. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Régi tudás, hogy a hollywoodi filmekben rendszerint számottevően több a vetkőző férfi, mint a meztelen nő. A Magic Mike most mellékesen egy teljes filmet szentel ennek a féloldalasságnak. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A gazdasági bűncselekményekben első blikkre semmi szexi nincs. A jogi zsargon, a tekervényes vállalati praktikák, az adatokkal való zsonglőrködés – talán nem merész, ha kijelentjük – kevés nézőt hoz lázba. Tovább a cikkhez
