A Nobel-díjas alkotó nagymestere a kisprózának, rejtélyes, titokzatos tünemény, igazi realista, de a dokumentumokat is bőséggel felhasználó novelláiban mindig hagy valamiféle rést a misztikumnak. Pontosan annyi valóságot enged be írói világába, amennyi talányt. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Versül beszélek, versül gondolkodom, és verset eszem, azt iszom, és verssel fizetek. Vers, hogy élek, és ha nem fogok, az is vers lesz. Versbe fognak belekaparni végül. Tovább a cikkhez
Rakovszky Zsuzsa klasszikus férfiszerepbe bújik új regényében. Ezzel hátat fordít a „női nézőpont” kortárs divatjának, de saját, női elbeszélőket játékba hozó próza-gyakorlatának is. HARMATH ARTEMISZ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Január 24-én este 7-kor Grecsó Krisztián mély levegőt vesz, és elkezdi felolvasását, egyben a Revizor Offline egyik sorozatát. A SZERK. Tovább a cikkhez
Alice Munro novellái könnyen felismerhetőek különleges hangulatukról. Derűs, fanyar, fájdalmas nosztalgia sugárzik belőlük, szövegei kimondva-kimondatlanul szinte mindig az elmúlás abszurditásáról és az idegenség variációiról szólnak. POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kortársi kritikagyűjteményének valamennyi fejezetét 19. századi idézettel nyitja, könyve egészét 1838-ban megfogalmazódott gondolatokkal zárja a szerző, hogy két nagy szakterületét, a romantika/reformkor irodalmát és a modernitás-kutatást összekapcsolja. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Ibsen első „római” darabját, a Brandot most először láttam színházban. Méghozzá a Nemzetiben, igen. Pont olyan előadás, amilyenből vagy tizenötöt dobott a szemétbe a Nemzeti fura ura: színház. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Holmi 25. születésnapján a szerkesztők arra az elhatározásra jutottak, hogy a rendszerváltás hajnalán megindult folyóiratot megszüntetik, nem csinálják tovább. Ez a szám ünnepélyes búcsú egyben, ha még az év végéig meg is jelenik majd a lap. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Egy lány megtudja, hogy akit vér szerinti apjának gondolt, az valójában mostohaszülője; beleszeret egy gazdag, polgári családjának hátat fordító, radikális és újszerű elveket valló fiúba, akinek azonban egy színésznővel is van viszonya. Tovább a cikkhez
A memoár kényes műfaj, a családtörténet még inkább az: a hitelesség a rákfenéje. Csakhogy a hitelességhez édeskevés, ha a bennfoglaltak pusztán igazak. Muszáj, hogy a szerző néma, mégis aktív dialógust alakítson ki reménybeli olvasóival. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
