Obszcén művészi tett "újrateremteni" a holokausztot, vagy az emlékezés legmagasabb rendű formája? Lehet meztelen statisztákból hullahegyet építeni a jó ízlés határain belül? És vajon Auschwitz autentikus ábrázolása tényleg hasonlíthat egy videójátékhoz? NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A tizedik Spinoza Zsidó Fesztivál előtt Sándor Annával, a Spinoza Színház vezetőjével beszélgettünk. PROICS LILLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Ugyan a megnyitón az alagsorig is leszűrődő füstköd és a lézerrel megvilágított bejárati csarnok már-már pszichedelikus élményt nyújtott, a Műcsarnokbeli kiállítás nem goa-party, inkább egy „árokbetemetési kísérlet” látványos kudarca. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Meglehetősen avantgárd ötletnek tűnik egy lezárt kiállítótérben meg nem valósuló kiállítással előrukkolni. Németh Ilona az Ernst Múzeumot zárta el a látogatók elől, ám ki-nem-állításának meg-nem-mutatandó témája nem a láthatatlan tér, hanem a felület üresen hagyásához vezető út. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A művészettörténetnek, ha nem tisztán történeti tudományként vagy szűkebb értelemben vett képzőművészeti filológiaként művelik, föltűnő affinitása van a filozófiához. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A 20. században jött divatba, hogy jeles filozófusok megírják saját eszmei fejlődésük történetét. Az fölöttébb meglepő, ha ilyenkor a szerző a bölcselete históriáját szinte tökéletesen leválasztja az élete eseménytörténetéről. Heller Ágnes most mégis erre vállalkozott. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
