Lehet, hogy a regény nem irodalmi nehézsúly, lehet, hogy a belőle készült darab sem forgatja fel a drámairodalmi kánont, a nézőket mégis tapadókoronggal ragasztja magához az előadás, mert közük van hozzá. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Eljön a pillanat, amikor a színészek ellen nem a világ, hanem ők maguk esküdnek össze, és a rendező csak annyit tehet, hogy magán kívül üvölt a takarásban: „Nem érdekel, oldjátok meg!” JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem szép dolog az általánosítás, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a kőszínházak inkább biztonsági játékot játszanak, és a kockáztatásra már se kedvük, se erejük. A szegedi színház vadiúj Rekamié Fesztiválja elegánsan lép át sok sztereotípián. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Nincs új a nap alatt: Závada Pál ismét a történelmi múlt, jelesül a vészkorszak idejéből merített gyúanyagot új, Szegeden színre vitt darabjához, amely a rendezői koncepciótlanság miatt kiteljesületlen színpadi formát ölt. FRITZ GERGELY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az új szegedi direkció nagyszínpadi bemutatkozása a színházcsinálás lényegét érintő kérdéseket pedzeget. Szemet zsongító látvány, eklektikus színjátszás, vegyes ötletáradat. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Jó pár diétás szezon után, már nagyon várták a szegediek az új színházvezetés évadnyitó előadását, és nem csalódtak. A Tóték című előadás nem kevesebbet állít, mint hogy ami velünk történik, arról mi tehetünk, s ha engedjük a szörnyet nagyra nőni, felfal bennünket. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Kazamaták nem illeszthető be a forradalmár-/ellenforradalmár-értelmezések egyik csoportjába sem, még csak nem is az egyikre vagy a másikra adott reflexióról, paródiáról van szó. KÉRCHY VERA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
„Ölni, ölelni:/ Összerímel. S aki szívből szeret/ Akár össze is vétheti a kettőt”, írja a Mozart-kortárs Kleist a Pentheszileiában az amazonkirálynő Akhilleusz iránt érzett gyilkos szerelme kapcsán. KÉRCHY VERA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Újra diadalmasan tért vissza a Margitszigetre az Evita. Andrew Lloyd Webber zenéjén nem fog az idő, az argentin elnökfeleség történetének többértelműsége pedig máig képes minket zavarba ejteni. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
