Tamási Áron 1945 őszén kiájult a Nemzeti Színház Ráday által rendezett, Bajor Gizi és Ráday Imre által főszerepelt főpróbájáról, s a következőket írta: „a rossz mű és a rossz előadás sohasem egyszerű.” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Zülléstől a megváltásig. A Kanyaron túl egy pap és néhány drogos fiatal történetén keresztül mesél arról, hogy milyen, amikor a drog az isten. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Történelmi panoptikum viaszszobraiba oltott esetlen rajzfilmfigurák elevenednek meg a Pinceszínház előadásában: a félelmetesen igazságos Mátyás király és a félelmetesen kegyetlen Drakula gróf hírnevéhez méltón, majd egyre méltatlanabbul viselkedik. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
