Kocsis Zoltán utóbbi évtizedét már most kisebb csodaként tarthatja számon a zenetörténet. Energiái kimeríthetetlennek tűnnek; vezényel, hangszerel, zenét (és remek cikkeket!) ír, kamarázik, új utat nyit a Bartók-interpretációban, és néha még egyedül is leül a zongorához. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
E sorok szerzője olyan öreg, hogy még őseredeti állapotában látta az 1970-ben alakult első magyar avantgarde műhely első koncertjeit. Ki hinné, hogy a KISZ Központi Együttesének székházában adták hangversenyeiket? Hiszen ez aztán minden volt, csak nem szocialista realizmus. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az előadás alatt (rém)képek villantak elmémbe: Gogo és Didi egy dús erdő tisztásán piknikelve Godot helyett egy arra sétáló vadászra vár, a Kékszakállú pedig egykedvűen adogatja várának kulcsait egy szalonzenekar kíséretében danolászó primadonnának, Juditnak. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
