A Gerbaud szecessziós ínyencfalatkái és a patinás homlokzatok mögött fénylő luxusboltok közt meghúzódó Dorottya Galéria kicelluxozott papírbetűkkel invitálja az arra tévedőt, hogy „Há egyen egy kis...” valamit életkor-kifőzdéjében. FÜRTH ESZTER KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Műcsarnok az év végéig Köztes idő címmel öt kiállításból álló sorozatot rendez az 1957 óta kiállítóhelyként működő Dorottya Galériában, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a galéria múltjának a tudatosítása pozitívan befolyásolja a további sorsát. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Té, mint Tata, bé, mint bánya – de ez csak a város neve: az nem változott a rendszerváltás óta. És igazán maga a város sem, csak a bánya zárt be szép csendben; Tébánya gyermekei pedig hiába reménykednek a szebb jövőben. KOVÁCS BÁLINT CIKKE. Tovább a cikkhez
