A debreceni Modem és a budapesti Goethe Intézet közös kiállítása az individuum szentségének korában a leginkább kényelmetlen kérdést feszegeti: mennyire hihetünk még a privát szféra sérthetetlenségében. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Úgy beszéltem hozzá, mint valami kétségbeesett gyerekhez. És megnyugodott, és másnap megint dolgozni kezdett. Nem olajjal, hanem szénnel. Tovább a cikkhez
Fred Ritchin, a New York University művészettörténet professzora a kilencvenes évek elején a város egyik kertes negyedében vett családi házat. Megismerkedett egy magyar képzőművésszel, R.G.-vel, aki ügyeskezű asztalos (is) volt. Megállapodtak, hogy ő fogja Ritchinék konyhabútorát elkészíteni. Tovább a cikkhez
A debreceni MODEM földszinti kiállítóterében az Idegen anyag főcím jegyében az Antal–Lusztig-gyűjteményből válogatott alkotások láttán éppenséggel az ötlik eszünkbe, hogy bizony nem mindig, nem minden esetben lehet eldönteni, hogy mi számít idegen anyagnak, és mi nem. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Irokéz Gyűjtemény debreceni kiállítása nemcsak színvonalas, gondolatgazdag, hanem változatos és szórakoztató is. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Fekete filctoll és vörös festék régi térképen” – áll Sorin Tara képeinek címtábláján technikai meghatározásként, s az első pillanatokban úgy tűnik, ez egyben képeinek rövid leírása is lehetne. A kérdés: változik-e a benyomás a tárlat végéig? IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Esterházy-mű által ábrázolt világ szelleme annyiban mindenképpen uralkodik a kiállításon, hogy a felkért képzőművészek nagyobb része a megúszásra gyúrt: korábbi műveiket adták be, fittyet hánytak a regényre, vagy a műalkotás szerves részévé emelték az ellógás mozzanatát. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Jól választott Aba-Novák Vilmossal a debreceni MODEM, mert úgy teljesíthette a szakmai feladatokat, hogy közben eseményszámba menő rendezvényt is produkált. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
