Online mutatta be legújabb filmjét Hajdu Szabolcs. Mióta a saját színdarabjából forgatott Ernelláék Farkaséknál elhozta a Karlovy Vary filmfesztivál fődíját 2016-ban, leginkább színházban dolgozott. Főként saját darabjaival, bár legutóbb a Radnóti Színházban a Glóriát rendezte. Tovább a cikkhez
Hajdu Szabolcs új filmje olyan nyíltan és közvetlenül beszél az életünkről, ahogy magyar film ritkán szokott. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A friss César-díjas Ladj Ly külvárosi drámája forradalmi újdonságokat ugyan nem fogalmaz meg, azonban így is megrázó erejű, szikár és végtelenül kiábrándult alkotás. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jane Austen regényének sokadik adaptációja nem csupán vizuális pompát ígér, de tartalmában és szereplőiben is kiemelkedik elődei közül. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Könnyed, gördülékeny szórakozást eredményezett Peter Berg és Mark Wahlberg sorrendben ötödik együttműködése, a Spenser az igazság nyomában. Bár azóta, hogy letértek az igaz történetek megfilmesítésének biztos ösvényéről, nem sikerült igazán maradandó alkotást összehozni. Tovább a cikkhez
Ilyen, amikor egy őrült akciófilm többet próbál mondani, mint amit meg tud fogalmazni. Rohanás közben lövi magát lábon, de sajnos még ez sem tudja lassítani. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szabó István régóta várt jutalomjátéka valódi sztárparádét vonultat fel a rendező múltjából, de nem csak stábjában jelenik meg a nosztalgia. Helytállás egy változó világban, múló értékrendek, ármánykodás és múlttal való számvetés egy profi módon középszerű alkotásban. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Corneliu Porumboiu, a román újhullám szatirikusa Hitchcock nyomába eredt, de csak l’art pour l’art zsánerjátékot talált ott. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A chemtrail és a laposföld-hívők korában könnyen hihetnénk összeesküvés-elméletnek, ha egy film azt állítja, a világ egyik legnagyobb vegyipari vállalata, a teflont és a lycrát is kifejlesztő óriáscég, a DuPont az 50-es évektől szisztematikusan mérgezi a bolygónkat. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Elia Suleiman, a „palesztin Buster Keaton” olyan bravúrosan beszéli a némafilmvígjátékok nyelvét, hogy azzal szavak nélkül is rengeteg elmond arról, hogyan élünk manapság. Modern burleszk és globális abszurd egy filmtörténeti ínyencségben. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
