„És most lefényképezkedünk/ hogy mindörökre meglegyünk.” – szól az És most című kétsoros, ami nemcsak azért ötlik fel, mert Tandori Dezső nemrég hagyott itt bennünket, hanem mert erre az életünkkel teli, örökítő erejű, nagy előadásra is érvényes mondás. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tárgyalótermi drámának álcázott laboratóriumi kísérletet mutatott be a Katona József Színház. A látottak megerősítik azt a feltételezésünket, hogy vannak kérdések, amikre se igennel, se nemmel nem lehet jól válaszolni. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Párterápiát, az Orlai Produkció legújabb bemutatóját láttuk a festői Szentendrén, a városháza udvarán működő nyári színházban. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A szellemidézés és a történelem ismétlődésének jegyében telt Márton László január 25-i estje, a Literárium című irodalmi beszélgetéssorozat legutóbbi állomásán a Müpában. SZARKA KÁROLY ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Hosszú orosz őszi estéken a vidékiek mindig lottót játszanak: „Unalmas játék, de ha megszokja az ember, hagyján”. Két fiatal kivételével Ascher Tamás elegáns rendezésének alakjai is megszokták; csak rakosgatják a számokat a táblákra. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Stúdió-előadásokról régebben sokszor írtuk azt: a játékmód intenzitásfoka, a nézők karnyújtásnyi közelsége kihat a produkcióra, az összehangolódás keresi arányait, találkozási pontjait. Ma azt: a színpadi gyógyfüves cigaretták fanyar füstje főleg az első sorokban ülők orrát csapja meg. Tovább a cikkhez
A barokktól egészen Ligeti Györgyig ívelt Fassang László orgonakoncertjének programja a Dohány utcai zsinagógában. Sőt, ha tetszik, tovább is: műsorának második felében bibliai versekre improvizált a művész. CSABAI MÁTÉ CIKKE. Tovább a cikkhez
A Színházi Kritikusok Céhe Csáki Juditot jelölte a POSZT zsűrijébe, ám a fesztivál tulajdonosai ezt nem fogadták el. Négy kritikus hallgatással tiltakozik. Tovább a cikkhez
A cím macskakörmök közé kívánkozna. Idézet. Zsámbéki Gábor kíméletlen pontossággal olvasta a kíméletlen Brechtet, és a drámaszöveg kátéjához szinte maradéktalanul konzekvens, egyben szuverén előadást hozott létre. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nevezzük trilógiának? Gergye Krisztián koreográfus az Adaptáció trikolór és az Opera Amorale után színdarabhoz nyúlt, hogy megmutassa: milyen baromi rosszul érezzük magunkat. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
