Nápolyban vagyunk, de Ferrantétól senki se várjon a filmekből ismerős, idillire színezett Nápoly-képet. Nincsenek nagy családi ebédek, kedélyes beszélgetések, nincs mandolin és „O Sole Mio”. Az író tudatosan száműzött a regényeiből minden efféle romantikus klisét.TODERO ANNA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
