A Riviéra az álmok netovábbja. A Riviéra a földi paradicsom, a gazdagok hona, ahova sosem jut el a szegény boltossegéd és az ő nagy szerelme. Marad az elvágyódás, az elképzelt boldogság, a lúzerrománc és az erkölcsi győzelem. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Milyen könnyed, milyen kedves, s egyben milyen szomorú is ez a szépen kivitelezett szerelmi tanmese! S illik rá az ismert mondás: „A helyzet reménytelen, de nem súlyos.” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Pál utcai fiúk vígszínházi előadásának zeneszerzőjével, a kritikusdíjra jelölt Dés Lászlóval beszélgettünk. PROICS LILLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Nem, nem nézem meg, mit írtam - ha írtam - a Játék a kastélyban kaposvári előadásáról. Arra emlékszem, hogy a bemutató délelőttjén rúgta ki az akkori igazgató a rendezőt, Mohácsi Jánost. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Virtigli bravúrstück, sokak szerint Molnár Ferenc legjobb darabja az Egy, kettő, három. Ugyancsak sokak szerint azon múlik minden, hogy Norrison bankár szerepét jól játssza-e a színész. Nos, Norrison bankár szerepét az Átrium és a Kultúrbrigád előadásában jól játssza a színész. Tovább a cikkhez
A túlvilág bizarr álomképként tűnik fel Szabó Máté rendezésében. Az angyalokat a Baltazár Színház tagjai (más előadásokon az Utca-Szak fiataljai) személyesítik meg, angyalszárnyat viselnek a mennybéli rendőrök is, a Máhr Ági játszotta Fogalmazó pedig maga a megtestesült szívjóság. Tovább a cikkhez
„Egy igazán vakmerő tervet csak úgy lehet végrehajtani, ahogy a kis Móric képzeli” – mondja Molnár Ferenc egyik mindentudó hőse. Így készüljön hát a történelem és a róla szóló dokumentumfilm is? LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Örökzöld, persze: Molnár Ferenc Liliom című darabját el kell játszani, ha akad a társulatban egy színész, aki után kiabál a címszerep. Vagy egy színésznő, akit az isten is Julikának teremtett. Vagy csak úgy. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A beregszászi együttes éppúgy, mint a nagyváradi számára kevésbé megszokott színházi stílus jellegzetességeivel, különös ízeivel ismerkedik – a közönség jól érzékelhető örömére. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ahogyan le szokás választani a szerzőt a narrátorról, úgy kellene függetleníteni a kiábrándult színészt az alázatosan megformált szereptől, és a leköszönő igazgatót a tevékeny rendezőtől. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
