A játéktér (Cseh Renátó és az egykori szovjet hadsereg munkája) - három oldala átlátszó, a negyedik pedig a holdfényes erdei éjszakába nyílik – félelmetesen sugallta, hogy ez a köztársaságlenyomat nemcsak korabeli, de időtlen és örök. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A fesztivál középső napjai hoznak régi és új fellépőket is; kicsi, finom, vacakolós színházat látunk, meg nagy, falakat rengető erőt és bolondozást, több méretben. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Noha a pofán csapással, egyáltalán: bármiféle csapkodással óvatos vagyok, mégis ez a helyzet: Nagy Zsoltot pofán csapja Kohlhaas Mihály szerepe. És megmutat benne valamit, amit én még nem láttam: a félelmet. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem fonóban: hangárban. Csak a zord idő miatt ott, mert a tervek szerint a hangár előtt, szabadban. Ősztől bizonyára a Jurányi kőfalai közt. Rugalmas darab ez, érvényes, szép mese: bárhol el lehet színházilag mesélni. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A vezér kétségkívül pszichopata. A hatalmi téboly megszállottja. Egyedüli motivációja a hatalom megszerzése. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy kis falu lakói hátukon egy koporsóval szédelegnek végig két órát és majdnem egy fél évszázadot. Közben életüket, épségüket kockáztatják a szokás, a hagyomány, saját értékrendjük érdekében. Tovább a cikkhez
Szappannal szájat mosatnak velünk, ha szóvá tesszük, hogyan jelenik meg a „család” elvont ideája a valóságban – finoman szólva – a maga tökéletlenségében. Ma nem a gyerekbántalmazás illetlen, hanem ha valaki beszélni akar róla. HERCZOG NOÉMI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Terápiás fázisába érkezett Máté Gábor és Horvai István 2003-ban végzett osztályának önéletrajzi ihletettségű, immár a hatodik egynyári részt színre állító közéleti bulvársorozata, melynek jótékony hatásai egyéni és közösségi szinten is reménykeltők. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Valahol a jövőben vagyunk, 2035-ben vagy 36-ban. És olykor 2061-ben, de csak ha valóban úgy akarunk tekinteni az előadásra, mint majdani múzeumi darabra, amely fölött tovacsattoghatnak a látogatók és a puhapapucsú teremőr léptei a bánatos színházi nekrológ után. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nagy Zsolt már megint mór, Tóth Orsit újra bántják, Katona László most is manipulál. Ennek ellenére a Meggyalázás nem szokványos produkció: itt ugyanis nemcsak a szereplők kapják a nagyobbnál nagyobb pofonokat, de a nézővel sem bánnak mindig kesztyűs kézzel. NAGY GERGELY MIKLÓS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez