Vannak igazságok, amelyekkel nem akarunk szembesülni. Saját felelősségünk, a befolyásolhatóságunk, minden, amiért hibáztathatók vagyunk… Szeretnénk ezeket elfelejteni, de a színház nem engedi: arcunkba vágja az igazságot. BÁLINT ZSÓFIA ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
Úgy zajlik a konfliktus, hogy az erőviszonyok már nem a régiek, elbizonytalanodtak a státuszok: lényegében ki a gyerek és ki a gondviselő. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Őszinte testiség, komplex érzelmek, nyitva hagyott kérdések – a Viharsarok közel van ahhoz, hogy az utóbbi évek legjobb magyar filmje legyen. Melegfilmként viszont, a téma kontextusának ismeretével kapcsolatos hiányosságok miatt súlyos léket kapott a mű. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
