NEM-VIDÁM SZTORI

Mozart: A varázsfuvola / Vígszínház, Operaház
2010.01.12.

Ha Mozart Varázsfuvoláját operaházi közreműködéssel a Vígszínházban adják, fölteszem, odanyomulhat tollával a színikritikus, aki amúgy távol tartja magát (írásban) az opera-bemutatóktól. Pedig A varázsfuvola a legkedvencebb kedvence – kinek nem? CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez

VILLÁSREGGELI

Molnár Ferenc: Játék a kastélyban / Vígszínház
2009.10.29.

Sonka, tojás, hideg csirke, hal, szalámi, sajt, vaj, tej, méz, dzsem, rozskenyér, konyak, tea, rum. Falatok, kortyok a színműíró reggelijéből. Nem kétséges – a darab végén már az esti lakomára érti a lakáj –: a Vígszínházban „tálalva van”. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

FEKETE, FEHÉR

Shakespeare: Othello / Vígszínház
2009.10.21.

Fekete kos dugja fehér bárányod, rikkantja Jago a bosszús Brabantiónak mindjárt a nyitó jelenetben. A sajátos szimbolika s a kortársi szlenggel dúsított nyelv is végigindázik a játékon. Új fordításban, vendég főszereplők ajkán szól a robusztus dráma a Vígszínházban. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

COMME IL FAUT

Tracy Letts: Augusztus Oklahomában / Vígszínház, POSZT 2009
2009.06.11.

Az elmúlt színházi szezont több szempontból is biztonsági évadként éltem meg: kockázatos kísérletezés helyett mintha a legtöbben – érthető okokból persze – a könnyebb ellenállást választották volna. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

OTTHON AZ ÉGBEN

A léggömb elrepül – Fesztbaum Béla Kosztolányi estje / Vígszínház
2009.01.14.

Szép, arányosan szerkesztett, okosan összerakott, olykor egészen megható estét állított össze Fesztbaum Béla Kosztolányi írásaiból, valahol a színház és a szavalóest határvidékén. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez

ÖNÖK KÉRTÉK?

A boldog ember / Móricz Zsigmond emlékest a Vígszínházban
2008.12.24.

Mindig is kételkedtem abban, hogy bármi értelme lenne egykorvolt színházi pillanatok pontos rekonstrukciójának. Görög drámát ma úgy játszani, ahogy kétezer éve? Kinek? Minek? Lehetetlen és értelmetlen, amellett színre vivő kortársunk fantáziátlanságáról is tanúskodik. JÁSZAY TAMÁS CIKKE. Tovább a cikkhez