Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

VILÁGHÓDÍTÓ FEKETE-FEHÉR

Kertész, Moholy-Nagy, Capa… Magyar fotóművészek Amerikában (1914–1989) / Szépművészeti Múzeum
2024. jún. 9.
Moholy-Nagy László, André Kertész, Robert Capa – sorolják a fotó iránt érdeklődők szerte a világon, ha a magyar fotósokról kérdezik őket. A Szépművészeti Múzeum kiállítóterében azonban a húzóneveken túl ott van a többi zseniális érzékkel megáldott magyar fotográfus is, akiknek lencséjén keresztül feltárul a 20. század Amerikája. SOMOGYI-ROHONCZY ZSÓFIA ISMERTETŐJE.

„Nem elég tehetségesnek lenni, magyarnak is kell lenni.” – szólt a legenda szerint Robert Capa legendás mondata. Tökéletes kampányszlogen lehetne, de alkalmas lenne melldöngető hazafias szólamnak is. Ráadásul a Kertész, Moholy-Nagy, Capa… Magyar fotóművészek Amerikában (1914–1989) cím is csábítja a látogatót a híres húzónevek használatával. A mintegy 120 fotográfiát felvonultató kiállításon természetesen megtalálhatjuk a jól ismert és szeretett képeket is, ott van például A milicista halála Robert Capától vagy éppen Martin Munkácsinak a Tanganyikába szaladó kisfiúkat ábrázoló felvétele. Alex Nyerges, a Virginia Museum of Fine Arts igazgatója, az amerikai magyar fotográfusok életművével és hatásával több évtizede foglalkozó szakember válogatása azonban számos, mágikus vonzerővel bíró felvételt is felvonultat kevésbé ismert, de annál érdekesebb életutat bejárt alkotóktól.

robert capa a milicista halala revizor online

Robert Capa: A milicista halála

A nyolc fejezetre osztott kiállítótérben – és a hozzá kapcsolódó katalógusban – a földrajzi szempontok (Magyarok Párizsban, Magyarok New Yorkban, Magyarok Chicagóban) mellett iskolák és megközelítésmódot meghatározó intézmények (Berlin és a Bauhaus) adják a sorvezetőt. A Divatfotózás, Magyarok Hollywoodban szekcióban pedig mellbevágóan érvényesülnek a felvételeken a mélyreható emberismeret jegyei. Nem újkeletű kérdés, amelyre vélhetőleg a kiállításon sem kapunk választ – ha egyáltalán kell választ kapnunk –, hogy miért éppen Magyarországon született ez a rengeteg zseniális fotográfus. Hajlok arra, hogy elfogadjam Kármán Tódor humoros magyarázatát – amelyet Alex Nyerges kurátor Magyar származású amerikai című, a katalógusban olvasható írásában idéz –, miszerint „Elhatároztuk, hogy behatolunk az Egyesült Államokba. Ezért Magyarországra küldtek bennünket – ahol már amúgy is voltak fura figurák –, hogy hozzászokjunk az emberi élethez. Sokan vagyunk itt Magyarországról ilyen Földön kívüli lények, mint például – tette hozzá nem kevés iróniával – Zsa Zsa Gábor.” A viccet félretéve: valami egészen különleges világot tárnak fel ezek a felvételek. Talán hasonló folyamat zajlott le bennük, mint amikor egy érzékszervünk, kommunikációs csatornánk megsérül, így a többi érzékszerv veszi át a helyét? Tény, hogy a külföldre szakadt magyar művészek közül sokan ütköztek nyelvi akadályokba, így a fotó volt az a nyelv, amelyen a leginkább akadálytalanul tudták kifejezni magukat. Talán ennek hatására tudtak olyan részleteket észrevenni és olyan nézőpontokat képviselni, amelyek egy más univerzumba repítették őket, távol a magyar lírai, piktorialista fotótól, el egészen a modernista, szürrealista fotónyelvig. Ez a sajátos kifejezésmód pedig átüt minden műfajú felvételen: város- vagy tájképeken, portrékon (sztárokról vagy hétköznapi emberekről), sport- vagy divatfelvételeken.

marton munkacsi tanganyika revizor online

Márton Munkácsi: Tanganyika

Ezekhez a jól körülhatárolt szekciókhoz, kategóriákhoz a kurátor viszont hozzáadott valami különlegeset. Teret és lehetőséget, hogy a jól összeválogatott képek párbeszédbe elegyedjenek egymással. Így kapja fel a fejét a néző Moholy-Nagy László alvó gyerekeket ábrázoló (Cím nélkül, Ascona 1926) felvételére kísértetiesen hasonlító játékbabákat megörökítő fotójára (Babák 1926/ 1937-1947 körül). A párbeszédbe viszont beleszólnak a kiállításon tőlük nem messze helyet foglaló Barna Anna-felvételek. A szinte már kriminalisztikai helyszíneket megidéző képek játékbabái a harmincas évek Párizsából nem hagyják nyugodni a szemlélőt. Sokkal inkább csillogó képet festenek fel a sztárokat megörökítő képek Nicolas Muray, Martin Munkácsi vagy André de Dienes felvételein keresztül. Utóbbi történelmet írt, amikor 1949-ben elkészítette az akkor még Norma Jean nevet viselő lány első nagyobb modellmunkáját, akit elindított azon az úton, amelyen később Marilyn Monroe-ként ismerte meg a világ.

andre de dienes marilyn monroe revizor online

André de Dienes: Marilyn Monroe

Csak a sztárok világában maradva sorolhatjuk azon híres fotósok nevét, akikről csak kevesen tudják, hogy magyar származásúak: Willinger László, aki az MGM első számú fotósaként híresült el, vagy Sternberger Marcell, akinek a belga királyi párról készített képe bélyegen szerepelve vált híressé, Franklin D. Rooseveltről készített képét pedig emberek milliói látták nap mint nap az amerikai tízcentesen. Riportfotósként a történelmi események megőrzésében is részt vettek a magyar fotósok: legyen szó Cornell Capa J.F. Kennedyről készített képéről (John F. Kennedy országos kampánykörútja közben, 1960.), Kondor László haditudósításairól (Várjuk a kimentést, 1970/1975) vagy éppen Sylvia Plachy kelet-berlini képéről (A 40. Kommunista Pártkongresszus, 1989). E fotók mind vizuális meghatározói lettek a történelmi emlékezetnek.

A külvilágnak mutatott hivatalos Amerika-képen túl fel-feltűnő városi képeken megelevenednek a sikátorok, a hátsó lépcsők. Ezek a felvételek letűnt világok olyan hű tolmácsolói, amelyek valóban megőrzésre, a látogató részéről pedig alapos tanulmányozásra érdemesek. Még akkor is, ha némelyiküket a kontaktfelvételek méretében előnagyítva tárt a néző elé a készítője, vagy úgy is, ha a világról mutatott bizarr és groteszk látványtól inkább elfordítanánk a fejünket. Koráb Boldizsár művészi értékű épületfotója mellett Berkó Ferenc is a városról mesél, sokkal (ember)közelibb perspektívából, de élesebb fények mellett, mint Somogyi Kornél utcai jelenete, ahol a beszűrődő lágy napsütés talán éppen a honvágyról beszél.

somogyi kornel utca revizor online

Somogyi Kornél: Utca

Mert a történetmesélés itt kulcsfontosságú. Az a szikár és lényegretörő, míg máskor játékos, nevetős előadásmód, amit egy-egy fotót „olvasva” élvezhetünk. A kurátori munka viszont garantálja, hogy akár többszörös párbeszédbe kezdjenek a képek. Megtalálva a hasonló elemeket, kompozíciókat, mi magunk is rekonstruálhatjuk a történetet vagy megírhatjuk a sajátunkat. Bár ezek a történetek egy régi Amerikáról mesélnek, mégis vizuális hagyományőrzői a nagy- és kisembereknek egyaránt.

A kiállítás 2024. augusztus 25-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeum harmadik emeleti időszaki kiállítóterében. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek