Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ÚJDONSÁGOKRA ÉHESEN

Kelemen Kristóf: Figyelem megzavarására alkalmas / Trafó
2024. jún. 5.
figyelem megzavarására alkalmas revizor online
A nem egyértelmű cím felkelti az érdeklődést, kíváncsivá teszi a nézőt. Ez az előadás lényege, hiszen épp erről, a figyelemkeltés és megtartás módozatairól akar szólni Kelemen Kristóf. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.

Nem állíthatom, hogy kitartó figyelemmel követnék bármely influenszert, s azt sem, hogy a közösségi média-platformok akármelyikének függője lennék. A szűkebb és tágabb környezetemből érkező visszahangokból azonban valamelyest akaratlanul is tájékozódom. Észlelem ezeknek a fórumoknak a felmérhetetlenül nagy (jó és rossz) hatását, és magamon is tapasztalom, hogy e hatások befolyásolják életemet, gondolkodásomat. Riasztónak tartom ugyanakkor az időegység alatt rám zúduló információmennyiséget, az ezek befogadására való késztetés láthatatlan parancsát, az ebből adódó megértési és adatfeldolgozási képtelenséget. Ahhoz, hogy a különböző csatornákon érkező közlendő egyszerre sokakhoz és gyorsan célba érjen, leegyszerűsítve és egyértelműen kell fogalmazni, ám ebből óhatatlanul az információk azonnali és rövidtávú megértése és a gondolkodás felületessé válása következik. Mindezt nem a „bezzeg az én időmben” alapú kesergés mondatja velem, hanem a tények felismerése, elfogadása és az ezen helyzethez való igazodás kényszere.

Ebből az alaphelyzetből következik, hogy az információk közvetítésében egyre élesebb és kíméletlenebb verseny alakul ki, hiszen nem mindegy, hogy melyik hírcsatorna, influenszer, közösségi média éri el leghamarabb a célközönségét. És az sem mindegy, hogy melyik fórum miként képes állandóan új tartalmakkal bombázni a követőjét, aki megszokta, hogy pillanatonként más és más „újdonságot” kap az éppen használatos eszközén. Írott és íratlan parancs: a figyelmet folyamatosan fenn kell tartani és ezáltal a befogadói visszajelzést maximálni, hiszen nagyrészt ez igazolja vissza a csatornák létjogosultságát, működésük eredményességét.

(Ezt a roppant nagy változást egyetemi oktatóként is megtapasztalhattam, mert szemeszterről szemeszterre egyre rövidebb etapokban kellett fogalmaznom, ugyanis a figyelem hossza tapinthatóan rövidült. A bonyolultabb körmondatokra a hallgatók többnyire visszakérdeztek, ugyanakkor a közölt adatokra okostelefonjukon gyakran rákerestek. Tehát e körülmények arra késztettek, hogy oktatói gyakorlatomon állandóan változtassak.)

Ehhez a problematikához szól hozzá Kelemen Kristóf legutóbbi előadása, a Figyelem megzavarására alkalmas. A nem egyértelmű cím felkelti az érdeklődést, kíváncsivá teszi a nézőt. Ez az előadás lényege, hiszen épp erről, a figyelemkeltés és megtartás módozatairól akar szólni az író-rendező. Kelemen egy évtizedes pályáján sokféle műfajban, eltérő dramaturgiával fogalmazta meg mondandóját, de mindegyik munkájára jellemző a téma dokumentarista megközelítése, a valóság és a fikció keverése és valamiféle közéletiség (nevezhetnénk politikusságnak is). Ezek a vonások természetesen fellelhetők ebben az előadásban is.

kelemen kristóf Baki Dániel revizor online

Baki Dániel

A Figyelem megzavarására alkalmas tulajdonképpen öt esettanulmány összefűzése. Ezeket az önálló, a többi epizóddal csupán laza szállal kapcsolódó jeleneteket Kelemen meg sem kísérli egységes formába gyömöszölni. Mint más produkcióinál, ennél is a nézőre bízza a látottak-hallottak megítélését, az előadás csak felmutat jelenségeket, de az alkotók e jelenségekből nem vonnak le tanulságokat, direkt módon nem foglalnak állást az értelmezésről.

Kelemen Kristófra nagy hatással volt és van a progresszív német színház, nem véletlen tehát, hogy erre a produkcióra kimutatható hatással van a Rimini Protokoll-formáció munkássága éppen úgy, mint Bertolt Brechté. Nem színészek játszanak a színpadon (még az egyetlen színész-résztvevő sem e minőségében van jelen), hanem civilek, akik azonban a köz előtti szereplésükből élnek. Ha úgy tetszik, szakértők ők abban az értelemben, miként e fogalmat az említett Rimini Protokoll értelmezi és használja.

Az öt „szakértő”: Baki Dániel színész, Benedek Kata instablogger, Jeney Orsolya aktivista, Német Szilvi tényfeltáró újságíró, Seres Samu influenszer. Van, aki bemutatja, hogy mivel foglalkozik és van, aki felidéz egy-egy kritikus momentumot a szakmai életéből. A hatodik szereplő az elengedhetetlen vetítővászon, hiszen mindannyian képpel dolgoznak.

A közönség a Trafó játékterén U-alakban foglal helyet, a „játékosok” a nézők között ülnek. Aki éppen szerepel, belép a játéktérre, s amikor végzett, visszaül a fenntartott székek egyikére, de mindig másikra. Ez a térbeli variáció ad némi dinamikát a produkciónak, amely a szereplők monológjaiból épül fel. Az előadásnak Brecht ad keretet. A kivetítőn feltűnő arctalan fehér brüszt jelképezi a német színházteoretikust, akinek egyrészt A fasizmus színpadiasságáról című írásából hangoznak el részletek, másrészt A rendszabály című tandrámája szolgál a dokumentum-előadás mintájául. Míg Brechtnél kínai kommunista agitátorok terjesztenek rendszerkritikus eszméket, kérdés, hogy Kelemennél kik, és mondandójuk mennyiben rendszerkritikus?

A bemutatkozások után az első megszólaló Baki Dániel, aki a tér közepén lazának tetsző módon ül egy széken, s arról elmélkedik, hogy neki mint színésznek alapfeladata a figyelemkoncentráció megteremtése, és e feladat teljesítése milyen nehézségekbe ütközik. Neki kéne megadnia az előadás alaphangulatát, a lazaság és kötöttség összhangját, a viccelődve komolynak maradni állapotát, ám ez csak részben teljesül. Valamivel természetesebb, amikor szerepbe lép, és riporterként vesz részt Jeney Orsolya átverés-történetének felidézésében.

Jeney Orsolya Baki Dániel figyelem megzavarására alkalmas revizor online

Jeney Orsolya, Baki Dániel. Fotók: Horváth Judit

A második megszólaló Seres Samu, aki egy Kínához köthető információ feldolgozásán keresztül bemutatja, hogyan komponálja meg a százhúszezer követővel rendelkező Tiktok csatornáján közvetítendő tartalmát. Először levetíti a kész videóját, majd lépésről lépésre beavatja a nézőt a készítés fázisaiba, megmagyarázva azt is, hogy mit miért tesz – mindezt közérthetően és képileg is követhető módon. Őt a Berlinben élő „köztérkritikus és online agitátor” Benedek Kata követi, aki egy viszonylag szűkebb körnek szóló Trash of Köztér elnevezésű kritikai blogot üzemeltet. A magyarországi köztéri szobrokat térképezi fel és mutatja be – sajátos humorral. Ezenközben arra keres választ, hogy ki, miért, milyen társadalmi megbízásnak engedve vagy milyen ízlést és politikai akaratot kiszolgálva, milyen pénzből készíti, illetve készítteti ezeket az emlékműveket, szobrokat, emléktáblákat stb.
Tulajdonképpen ez a prezentáció is jócskán tartalmaz rendszerkritikai mozzanatot, de a következő két előadó közvetlenül a jelenkorunk politikai valóságára reflektál. Közülük Német Szilvi – aki tényfeltáró újságíró a hamis és félrevezető információk terjedése ellen fellépő Lakmusznál – azt a sziszifuszi munkát ismerteti, ahogy megpróbálja felderíteni a Fidesz közeli Megafon Központ működését egy „jobboldali digitális szabadságharcos” tevékenységének követésével.

Az est színházilag is, tematikailag is legkomplexebb része annak felidézése, ami Jeney Orsolyával történt. Jeney hét évig volt az Amnesty International magyarországi igazgatója, de a Covid-járvány idején foglalkoztatása megszűnt, így álláskeresésre kényszerült. Ráakadt egy számára minden tekintetben optimális lehetőségre, és a Linkedinen elkezdődött a több hónapos online pályázás biztató folyamata. Úgy tűnt, minden klappol, mégis húzódott a döntéshozatal, emiatt egy másik állásajánlatot fogadott el. Csak jóval később, a 2022-es választások előtt derült ki, hogy az állásinterjúk sora egy átverés részét képezték, és Jeney Orsolya – egy itthoni politikai megrendelés alapján – egy izraeli magáncég akciójának áldozata lett. A cél: igazolni a közvélemény előtt, hogy a nemzetközi hatókörű jogvédők a hazai baloldali ellenzék részét képezik. Jeneyről azután is, hogy kitört az orosz-ukrán háború, sorozatban cikkezett a jobboldali média, mindenekelőtt a Magyar Nemzet. S mivel a ’22-es választások előtt minden ellenlépés a lejáratók malmára hajtotta volna a vizet, az aktivista tehetetlen volt.

Erről a kálváriáról Ács Dániel Valótlanul címmel dokumentumfilmet készített a 444-re, tehát a történet nem ismeretlen az érdeklődő nézők előtt. Mégsem haszontalan, hogy az eseményeket felidézi az előadás. Azáltal, hogy nem monológformában hangzik el mindaz, amin Jeney Orsolya végigment, hanem párbeszédes jelenetté formálódott, élőbbé, átélhetőbbé vált az emberi kiszolgáltatottságról, az előre megtervezett politikai manipulációról, a lejárató kampányok és karaktergyilkosságok hátországáról képet adó történet. Nem dramatikus színházi jelenet született ebből a sztoriból, a rendező az interjúformát úgy használta, hogy a kérdező szerepét elvállaló Baki Dániel csak jelzi, hogy a beszélgetésben éppen milyen szerepbe lép, hol az interjúvolóéba, hol az állásközvetítőébe.

Az előadás vége elkomorul. Kezdetben még lehet kedélyesen derülni azon, hogy Baki Dániel milyen profán rituálét végez fellépései előtt, s bosszankodva kuncoghatunk azon is, hogy köztéri szobraink milyen mértékű vizuális szennyeződést jelentenek a mindennapjainkban, de riasztó valóságunk sötétebb árnyalatainak bemutatásakor már csak elvétve tudunk mosolyogni.

A zárszó Brechté A rendszabály záró kórusának utolsó soraival: „Csak a valóságtól tanulva tudjuk /Megváltoztatni a valóságot.”

Az előadás adatlapja a Trafó honlapján itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek