Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
babszinhaz krabat kicsi revizor
magveto krasznahorkai 20240117

IPAR/MŰVÉSZET

Ipari műemlékek fotókon és dokumentumokon / Elektrotechnikai Múzeum, Budapest
2008. nov. 1.
„Lement a nap… olcsón világít a takarékáram” – szól a reklám az Elektrotechnikai Múzeum lépcsőházában kirakott archív plakátok egyikén, de a többi (például a Standard rádiót hirdető) is módfelett szórakoztató, ezért aztán meglehetősen sokáig tart feljutni a második emeletre. IBOS ÉVA ÍRÁSA.

Részlet a kiállításból
Dokumentált műemlékek

Pedig nekem legfelülre kell mennem, a Kazinczy utcai épület Zipernowsky termébe, mert ott találni az ipari műemlékeket bemutató fotókiállítást. Már a bejárat előtt is ácsorogtam kicsit, mert a bauhausos homlokzat igencsak elüt szomszédaitól, de egyébként is ritkán látni itthon ilyen érintetlen, harmincas évekbeli portált. Most múzeumként működik, de előtte transzformátorállomás volt, innen látták el árammal a fél fővárost. Tervrajzait hamarosan viszontlátom a kiállításban, azon még jobban érzékelhetők a harmonikus arányok.

Az egykori áramtalanító állomás, a mai Merlin épülete
Az egykori áramtalanító állomás, a mai Merlin épülete

De a többi lefotózott épület is megnyerő, főleg azért, mert – kevés kivétellel – a kor modern építészeti felfogásának szellemében születtek. Úgy látszik, az ipari épületek célszerűségi igénye kellett ahhoz, hogy gond nélkül érvényesülhessen a korszerű formanyelv, ami abban a pillanatban sorompót kapott volna, ha színházat, pályaudvart vagy városházát, vagyis reprezentációs palotákat kellett volna felhúzni. A Fővárosi Elektromos Művekre akár úgy is tekinthetünk, mint építészeti mecénásra: a harmincas évek első felében egymás után építtette az európai trenddel egyívású, puritán megjelenésű, de nemes anyagokat alkalmazó létesítményeket.

Meg is voltak hozzá Budapesten a jó építészek, s az ELMŰ a jók közül is a legjobbat, Bierbauer Virgilt alkalmazta 1926-tól munkatársként. Ő mindamellett, hogy széles látókörű, akár az árral is szembeforduló, egyéni ízléssel és szemlélettel bíró tervező volt, kiváló műtörténeti alapokkal is rendelkezett. (Egyetemi tanulmányait Münchenben végezte, s az építészet mellett Wölfflinnél hallgatott művészettörténetet.) Bár főműveként a budaörsi reptér kör alakú forgalmi épületét szokták említeni, a modern művészet iránti elkötelezettségét hat, általa tervezett fővárosi „áramház” is bizonyítja.

Rajta kívül Gerstenberger Ágost és Arvé Károly is jeles mérnökök voltak, nekik köszönhető a Kazinczy utcai épület és a hajdani trafóházból kultúrközpontként újjászületett TRAFÓ is. Nem a TRAFÓ az egyetlen, amelyik végleg maga mögött hagyta ipari múltját: a Merlin is áramátalakító állomásként kezdte pályafutását 1928-ban.

Ipari műemlékek fotói a kiállításon
Ipari műemlékek fotói a kiállításon

Jó lenne azt állítani, hogy ipari emlékeink nagy ívben kikerülték a történelmi stílusok vonzását, csak éppen nem volna igaz. A klasszicizáló hajlam és az eklektika iránti szimpátia még a századfordulót követő évtizedekben is masszívan tartotta magát, s a kulturális reprezentáción kívül eső szakágak is gyakran és szívesen díszítették központjaikat historizáló tagozatokkal. Az aquincumi római rommező szomszédságában álló ELMŰ-épület antikizáló építészeti megoldása például tagadhatatlanul illeszkedik a környezethez, de úgy képzeljük – anélkül, hogy bizonyítani tudnánk –, hogy a művelt Bierbauernek ez mégsem lehetett ínyére, hiszen egész életében elszántan küzdött a stílusépítészet ellen. Ugyanakkor létrejöhetnek szellemes megoldások is a régieskedő stílusok „újrahasznosításával”: az Általános Osztrák Légszesztársaság budapesti telepének lebontásakor megóvott cikornyás kapuzatot egyszerűen összeépítették a mai lakóparkkal, s ezzel kifejezetten zamatos posztmodern hatás keletkezett.

Szkárossy Zsuzsa fotói
Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A nem túl nagy kamaratárlat amolyan igazi böngészős kiállítás, nem a fotóké a főszerep – melyeket műszaki és iparművészeti egyetemre járó építészhallgatók készítettek -, hanem a múlt és jelen párosítása az izgalmas. Ezt pedig nem művészfotók, hanem világosan értelmezhető, tárgyszerű dokumentumképek tolmácsolják. A tablók mellől természetesen nem hiányoznak a pontos, eligazító mondatok sem, amelyek a hely szelleméből eredően körültekintőbben definiálják az épületek funkcióját, mint építészettörténeti jelentőségüket. De ez rendben van így (és itt), viszont az összeállítás ötletet adhatna egy más léptékű, a legszebb ipari műemlékeinket felvonultató, máshol rendezett tárlathoz.

A kiállítás 2008. december 31-ig látogatható.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek