Soha nem írtam meg ilyen nehezen kritikát. Tényleg, hol jár az eszem? DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Értelmes emberek vagyunk, minket ugyan nem mételyezett meg a nacionalizmus vírusa. Lehet, hogy tévedünk. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A volt kóser hentes kollekciója – avagy példázat arról, hogy miért ne rendeljünk alá egy kiállítást bugyuta reklámfogásoknak. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kevesen múlott, hogy nem rohanta le a terrorelhárítás az acb galéria felújított terében zajló VIP eseményt. Pedig az elrejtett bomba a kiállítás megnyitása óta ott van, s ki tudja, mikor robban fel. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem kell egyetértenünk egyes műkritikusok azon már-már hitbéli meggyőződésével, mely szerint manapság kizárólag a politikai művészetnek van létjogosultsága – hiszen a művészet szerencsére jóval gazdagabb ennél. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Műcsarnokot és fiókintézményeit önnön galériájaként kezelő, igazgatói feladatai mellett a főkurátor szerepét is betöltő Gulyás Gábor legújabb vizuális opusa ugyan az általa feltett álkérdésekre nem ad választ, ellenben megismerhetjük személyes preferenciáit. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Műcsarnok sajtósai a hajukat téphették, amikor a Mi a magyar? kiállítás után a Másik Magyarország címűt kellett propagálniuk. Bár a cím találó is, meg nem is, de a Bukta Imre hatvanadik születésnapjára időzített válogatást mindenképpen érdemes akár többször is megnézni. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ugyan a megnyitón az alagsorig is leszűrődő füstköd és a lézerrel megvilágított bejárati csarnok már-már pszichedelikus élményt nyújtott, a Műcsarnokbeli kiállítás nem goa-party, inkább egy „árokbetemetési kísérlet” látványos kudarca. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A mediterrán hangulatú városban immár nagykorúvá érő művésztelep alkotóinak „beszámoló” kiállítása azt mutatja, hogy a művészek nem csupán fürdőzéssel töltötték az időt. Például kerékpároztak is. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az irodalomban megszokott formai elem az egyesszám harmadik személyű elbeszélő – de felvehető-e ez a pozíció a festészetben? S ha igen, meddig tartható, és miként hat ez a művek lehetséges értelmezéseire? DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pőre exhibicionizmus, provokáció vagy feminista művészet, ha valaki hetvenévesen meztelenül pózol a fényképezőgép előtt? DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy nem túl invenciózus válogatás, továbbá egy gyermekrajzokkal kiegészített giccsparádé – nemzeti reprezentáció háromféleképpen. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A nyolcvanas évek elején működő, nagyrészt képzőművészekből összeálló underground zenekar gigantikus mennybemenetelét, azaz kanonizációját megcélzó kiállításhoz egyszerre kapcsolódik a botrány és az unalom. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Gyenge és vitatható válogatás? A kultúrpolitikai szemlélet visszatérése? Mindkettő. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nemcsak a monogram köti össze a német diákmozgalmak karizmatikus alakját és a generációja legtávolabbra látó szellemeként tisztelt szociológust, hanem az a „feledhetetlen szócsata” is, melyet 1968-ban egy autó tetején ülve vívtak meg. Értékek, jelmondatok, reflexiók képekben. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
