Az emlékezetben élő és holt terek mind arra a konfliktusra mutatnak rá, amely minden várost érint: a változás igényére, és az emlékezet elvesztésének egyidejűségére. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A fájdalmat és a magányt tematizáló munch-i alakok sokszor olyanok, mintha a tudatalattiból előbukkanó figurák lennének, bár mindennapi helyzetek és kapcsolatok szereplői. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A görög eredetű pátosz szó eredetileg szenvedést, megrázó testi és lelki élmény jelölt. A kifejezés tartalma az idők során megváltozott, és szép lassan elnyerte mai jelentését. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Victor Vasarely köztudottan élt a sokszorosítás eszközeivel. Arra viszont kevesebbszer gondolunk, hogyan vitte véghez mindezt, és elfelejtjük segítőit, akikre a művész kultuszából kevés fény jutott. A Vasarely Múzeum új kiállítása most őket is megszólítja az új műtárgyakon keresztül. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A rendszerváltást és a közelmúltat is érintő emlékezetrétegek ütköznek a Trafó Galéria kiállításán. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„22 évvel ezelőtt 2000 volt, 33 évvel ezelőtt 1989." Akár ezzel a felirattal is találkozhatna a látogató Wolfgang Tillmans kiállításán. A bécsi mumokban az is kiderül, hogy a hang éppúgy lehet az absztrakció tárgya, mint az idő. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
