A Francesco Clemente műveiből rendezett tárlat meglepő anyagot tár elénk idén ősszel az Albertinában. A nyolcvanas évek transzavantgárd festőihez sorolt művész munkássága sokak számára szokatlan megoldásokat, nem várt mélységet tartogat. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Drozdik Orshi performanszai és analóg fotói egybeérnek. Saját képmását előhívja, szétvágja, majd felnagyítja, összemontírozza, ezüst zselatinos fotóit átalakítja, magára vetíti, de nem egyszer, nem is százszor, ha ő akarja, akárhányszor. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Fordulat új lapszáma több mint útmutató a kultúra és a kulturális termelés vizsgálatának újraértelmezéséhez. A történeti és kortárs kérdésköröket egyaránt vizsgáló tanulmányok segítenek az olvasónak elhelyezni a kultúrát elméleti síkon, továbbgondolva a jól ismert marxista kultúrakutatás módszereit. MARTINCSÁK KATA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A hétköznapi teendők között boldogan és elégedetten tűnnek fel a hírmédiában, az utcai plakátokon, a közösségi médiában és a filmekben a gyermeket vállaló nők, más néven anyák, akik nem távolodtak el olyan messze a hetvenes évek amerikai háziasszonyának a szerepétől, amelynek mítosza ellen a második hullámú feminizmus is küzdött. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kézzel festett porcelán napraforgómagok, deformálódott biciklik, egy Han-dinasztiából származó váza maradványai – a kortárs művész munkái bár jól ismertek, eddigi legnagyobb retrospektív tárlata mégis új megközelítésben láttatja az életművet, rávilágítva az autobiográfia mellett kultúrtörténeti összefüggésekre is. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Fajgerné ezúttal amellett, hogy Trabantba ültetett, zöldparadicsom lekvárt főzött (ehető műtárgy!), common jam eat-art eseményeket szervezett, festett és felolvasott, a Godot kiállítóterét is teljesen átalakította. A kiállítás megtekintése után még azoknak is leesik a tantusz, akik eddig még nem jöttek rá, hogy az igazi forradalom a mosogatónál kezdődik. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az emlékezetben élő és holt terek mind arra a konfliktusra mutatnak rá, amely minden várost érint: a változás igényére, és az emlékezet elvesztésének egyidejűségére. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A fájdalmat és a magányt tematizáló munch-i alakok sokszor olyanok, mintha a tudatalattiból előbukkanó figurák lennének, bár mindennapi helyzetek és kapcsolatok szereplői. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A görög eredetű pátosz szó eredetileg szenvedést, megrázó testi és lelki élmény jelölt. A kifejezés tartalma az idők során megváltozott, és szép lassan elnyerte mai jelentését. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Victor Vasarely köztudottan élt a sokszorosítás eszközeivel. Arra viszont kevesebbszer gondolunk, hogyan vitte véghez mindezt, és elfelejtjük segítőit, akikre a művész kultuszából kevés fény jutott. A Vasarely Múzeum új kiállítása most őket is megszólítja az új műtárgyakon keresztül. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A rendszerváltást és a közelmúltat is érintő emlékezetrétegek ütköznek a Trafó Galéria kiállításán. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„22 évvel ezelőtt 2000 volt, 33 évvel ezelőtt 1989." Akár ezzel a felirattal is találkozhatna a látogató Wolfgang Tillmans kiállításán. A bécsi mumokban az is kiderül, hogy a hang éppúgy lehet az absztrakció tárgya, mint az idő. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
