Lengyel András legutóbbi kiállítása, a Budapest felett az ég 2004-ben volt látható a Ludwig Múzeumban. A cím - utalva Wim Wenders filmdrámájára - nem esett messze Lengyel technikájától: megfigyelni és meghallgatni a város lakóinak gondolatait. És mik lehetnének erre alkalmasabbak, mint a felhők? A felhő motívumán túlmutatva a retrospektív kiállítás most átfogóbb, gazdagabb anyagot tár a látogatók elé. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az intézményesülés minden formájától tartózkodó Erdély Miklós nem csak a magyar neoavantgárd egyik legfontosabb alakja, hanem olyan mester, alkotótárs, akinek munkája egyetemes jelentőségű. Kőhalmi Péter monográfiájának a megjelentetése a 2018-as Optimista kiállítás óta váratott magára. MARTINCSÁK KATA RECENZCIÓJA. Tovább a cikkhez
Bár a fiatal művész egy bécsi kiállításában, a Sticky Fragility-ben már reflektált az identitásvesztettség állapotára, a sebezhető identitásokkal foglalkozó alkotásai az 59. Velencei Képzőművészeti Biennále Magyar Pavilonjában teljesedtek ki. A kiállítás most a Ludwig Múzeumban kap teret, amely egy helyspecifikus installáció esetében nem mentes a kihívásoktól. MARTINCSÁK KATA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az Apám romantikája eladó (2017) kiállítása után már nem gondoljuk, hogy Bukta Imre meglepetésekkel rukkolhat elő, hiszen négy éve az új festmények debütálása mellett valami más is várta a látogatókat: élő tyúkok siserehada. A művész most a hetvenedik születésnapja alkalmából nyílt tárlaton új területeket is beemel a parasztság pusztuló romantikájával és a természettel összefüggésben. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha van kihagyhatatlan kiállítás, akkor az a Jean-Michael Basquiat életművéből rendezett tárlat a bécsi Albertinában. A művész durva, nyers, art brut-hoz közelítő, az amerikai punk kultúra és east-side világát is beillesztő vizualitásával, kritikai megközelítésével hamar elérte, hogy a legnagyobbakkal állítson ki. Miközben az elsők között ismerte fel, hogy a köztér is lehet kommunikációra alkalmas felület, a jelenben is kívülálló, outsider maradt. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Álmodnak-e az Androidok elektronikus bárányokkal? – így szól Philip K. Dick korszakalkotó regényének címe. A Szárnyas Fejvadász című filmben is felrajzolt robotnemzedék kérdése ezúttal nem egy sci-fi világába ágyazva, hanem a Ludwig Múzeum kiállítótereiben jelenik meg. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Francesco Clemente műveiből rendezett tárlat meglepő anyagot tár elénk idén ősszel az Albertinában. A nyolcvanas évek transzavantgárd festőihez sorolt művész munkássága sokak számára szokatlan megoldásokat, nem várt mélységet tartogat. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Drozdik Orshi performanszai és analóg fotói egybeérnek. Saját képmását előhívja, szétvágja, majd felnagyítja, összemontírozza, ezüst zselatinos fotóit átalakítja, magára vetíti, de nem egyszer, nem is százszor, ha ő akarja, akárhányszor. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Fordulat új lapszáma több mint útmutató a kultúra és a kulturális termelés vizsgálatának újraértelmezéséhez. A történeti és kortárs kérdésköröket egyaránt vizsgáló tanulmányok segítenek az olvasónak elhelyezni a kultúrát elméleti síkon, továbbgondolva a jól ismert marxista kultúrakutatás módszereit. MARTINCSÁK KATA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A hétköznapi teendők között boldogan és elégedetten tűnnek fel a hírmédiában, az utcai plakátokon, a közösségi médiában és a filmekben a gyermeket vállaló nők, más néven anyák, akik nem távolodtak el olyan messze a hetvenes évek amerikai háziasszonyának a szerepétől, amelynek mítosza ellen a második hullámú feminizmus is küzdött. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kézzel festett porcelán napraforgómagok, deformálódott biciklik, egy Han-dinasztiából származó váza maradványai – a kortárs művész munkái bár jól ismertek, eddigi legnagyobb retrospektív tárlata mégis új megközelítésben láttatja az életművet, rávilágítva az autobiográfia mellett kultúrtörténeti összefüggésekre is. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Fajgerné ezúttal amellett, hogy Trabantba ültetett, zöldparadicsom lekvárt főzött (ehető műtárgy!), common jam eat-art eseményeket szervezett, festett és felolvasott, a Godot kiállítóterét is teljesen átalakította. A kiállítás megtekintése után még azoknak is leesik a tantusz, akik eddig még nem jöttek rá, hogy az igazi forradalom a mosogatónál kezdődik. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az emlékezetben élő és holt terek mind arra a konfliktusra mutatnak rá, amely minden várost érint: a változás igényére, és az emlékezet elvesztésének egyidejűségére. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A fájdalmat és a magányt tematizáló munch-i alakok sokszor olyanok, mintha a tudatalattiból előbukkanó figurák lennének, bár mindennapi helyzetek és kapcsolatok szereplői. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A görög eredetű pátosz szó eredetileg szenvedést, megrázó testi és lelki élmény jelölt. A kifejezés tartalma az idők során megváltozott, és szép lassan elnyerte mai jelentését. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
